Triplán ad, aki orvost fogad?

A jelenlegi törvényjavaslat értelmében az az orvos, aki a várandós anyát kezeli, csak akkor lehet jelen a szüléskor, ha ügyeletben van. A fogadott orvos ügyeleten kívül csakis akkor vezetheti maga a szülést, ha a kismama állja a procedúra költségének harminc százalékát. Az egészségbiztosító a problémamentes szülés után jelenleg 80 ezer forintot utal a kórháznak - a jövőben ebből 24 ezer forint hárulna az anyára, ha a saját orvosa mellett nagyobb biztonságban szeretné érezni magát. Hivatalosan tehát ennyi fizetendő a kórház kasszájába - ehhez jön még a hálapénz a fogadott orvosnak. Ami napjainkban 30-100 ezer forint között mozog.
Egy felmérés szerint hazánkban a szülő nők felének van saját orvosa, ami nagy nyugalommal tölti el őket. Az egyes viziteknek persze külön tarifája van. De még így is megéri. Az orvosnak is, a kismamának is. Az utóbbinak azért, mert kevés kiszolgáltatottabb helyzet létezik a világon, mint amikor szülőágyra kerül a várandós asszony. Fájdalom, félelem, szorongás, remény - ehhez hasonló érzéseket él meg. S ilyenkor olyan embert szeretne maga mellett tudni, akit ismer, akiben maradéktalanul megbízik. Még ha ennek a bizalomnak ára is van.
Értem én a törvényalkotókat. Szerintük épp ideje, hogy "rendezzük végre közös dolgainkat", hogy ne lehessen kívánságműsort játszani közpénzeken a kórházakban. Mert milyen dolog az, hogy munkaidőn kívül besétál az orvos, levezeti a szülést, s másnap elteszi a hálapénzes borítékot, miközben az állam drága műszereit, eszközeit, gyógyszereit használta?!
De a nőgyógyászok érvei is elgondolkodtatóak. Ha 25-30 éves gyakorlat után, pótlékostól nem 180 ezer forint körül lenne a havi fizetésük, dehogy mennének ők be a szabadidejükben szülést vezetni! És itt állunk mi, gyermekáldásra vágyódó nők, akik először is egy életen át fizetjük a tb-járulékot, aztán fizetünk a magánorvosnak, sőt most már a kórháznak is, ha nem a "megfelelő ügyeleti időben" indulnak meg a fájásaink. Nem lesz ez egy kicsit sok, kérem szépen?