Utolsó találkozás

Az Erdélyből hazánkba menekült család tragédiája tizennégy esztendeje kezdődött, amikor Marosvásárhelyen kioperálták a csöppnyi lány manduláját, mert a sorozatos gyulladás megtámadta a szívét. Néhány hónap javulás következett Katica életében. Majd váratlanul fogyni kezdett, mint a gyertyaszál. Szülei orvostól orvosig jártak vele, házuk ára is ráment a romániai "csodadoktorokra". Csakhogy kanalas orvosságnál többet senki nem írt fel. Az pedig kevésnek bizonyult. Végül, amikor már csak hálni járt a lélek Katicába, szülei két viseltes bőrönddel, kislányukkal és serdülő fiukkal Magyarországra költöztek, egyik debreceni rokonukhoz.
Heteken belül kézhez kapták a tragikus leletet, melyből kiderült: Katica HIV-pozitív. Fertőzését vélhetően a romániai mandulaműtét során kapta. A hír mindenkit megviselt. Az apa egy szép napon köszönés nélkül elhagyta családját. Az addig nagylelkű rokonok pedig lesütött szemmel mutattak ajtót anyának és két gyermekének. Így kerültek a város széli tanya egyik rozzant házába, ahol a csontsovány, legyengült asszony disznópásztornak szegődött. Közben pedig ápolta nagybeteg lányát, aki az elemi iskolát sem tudta elkezdeni. A szakmunkástanulóvá cseperedett fiú csak hétvégére járt haza a kollégiumból. Otthon elkelt a dolgos férfikéz, mert az anya ereje is - akárcsak Katicáé - egyre fogyott.
Hiába volt minden jó szándék és gondos kórházi ellátás. Hiába reménykedtek abban, hogy az ötféle szérumnak köszönhetően 10-15 éves koráig is élhet - Katica 12 esztendősen meghalt.
Hat éve annak, hogy a kislány az angyalokhoz költözött. Így emlegeti a halk szavú, szöghajú asszony. Most is éppúgy szabadkozik, mint annak idején, amikor kopott hokedlijük volt az egyetlen ülőalkalmatosság, és semmivel nem tudott megkínálni, nekik is alig jutott.
A felnőtté lett fiú ott toporog mellettünk. Gondterhelt arca elárulja, nagy a baj. Orvosi papírokat ad a kezembe. Az anyja leletei. Hamar kiolvasom a sorokból, ő is HIV-pozitív. Épp csak annyi pénzük van, hogy a fővárosba utazzanak a következő kezelésre.
A fiú reménykedik. Az anya szomorú tekintetéből kiolvasom, feladta. Tudja, hogy szervezete nagyon gyenge, már egy torokgyulladás is végzetes lehetne számára. Kislányát sem hibáztatja, akitől egy vigyázatlan sebkezelés alkalmával fertőződhetett meg.
Csöndesen, tisztes távolból köszön el tőlem. Megköszöni az utolsó látogatást, és kikísér az erdőszéli buszmegállóig. Nem engedi, hogy kezet szorítsak vele.

(December 1-je az AIDS világnapja)