Teszt-vesz sarok

Ilyenkor, évszakváltáskor előkerülnek azok a ruhászsákok, amelyekben a tavaszi-nyári holmik téli álmot aludtak. És sajnos általában kiderül, hogy a gyerek kinőtte ezt a darabot, kinőtte azt is tavaly óta. Az a tíz centi plusz önmagáért beszél... Hosszú lista készül arról, mi mindent kell sürgősen megvásárolni neki.
Idén először fogadkozom, hogy kínai boltba nem térek be. Elég volt a gagyi cipőkből, az egészségtelen műszálasokból! Ráadásul a gyerek gerince, kialakulóban lévő lúdtalpa miatt feltétlenül egészséges lábbelit kell venni. Még akkor is, ha egy pár háromszor annyiba kerül, mint a divatos, de kényelmetlen kínai változata.
Most nem az ár számít. Sőt az sem, hogy ha a távol-keleti boltok tulajdonosaival mosolygósan köszönő viszonyban vagyunk, és fizetéskor nem kérünk számlát, akkor húsz százalék engedményt is kaphatunk. Nem rossz ez az engedmény, csakhogy amit veszünk, az silány tucatáru. Az egyik eladó tanácsolta: ne is keressek teljesen hibátlan portékát, merthogy nincs. Állítólag a hazánkba érkező árukat extragyors ütemben, futószalagon készítik a bérmunkások a felénk (is) tartó hajókon. Foszlik, végigreped, kifakul, összemegy, felválik a talpa, véresre dörzsöli a gyerek bokáját. Kínait tehát nem veszünk.
Betérünk a Skála, a Cora meg a Spar üzlet ruházati és cipőosztályaira. Mustráljuk a kínálatot. Ami nem borsos árú olasz, francia, spanyol, magyar vagy épp angol termék, az bizony szinte mind - kínai árucikk. Származási helyét tekintve pedig ez áll a címkén: "EU". A rutinos vásárló persze felismeri: ugyanezeket látta a kínai boltban, csak épp a híres-neves üzletekben még a felárat is ráteszik az árura.
Teszünk még egy kört a belváros csillogó üzleteiben. Végül a hétéves gyereknek megvesszük a Siesta betétes cipőt. Tizenötezerért.
Aztán visszaballagunk a kínaiba, ahol tuti a húsz százalék engedmény, és lepengetjük a háromezret a műbőr topánkáért. Magunknak. Pedig előre tudjuk, hogy a sarka egy hétig bírja majd. Blokk nélkül pedig még csak reklamálni sem lehet.