Jogi esetek

Ismét egy félresikerült végrendelkezés lesz a témánk, ezúttal azonban abba láthatunk bele egy kicsit, hogy milyen sokféle gondolkodást igényel a jogászi munka: olykor az egyértelműnek tűnő megoldások sehová nem vezetnek, míg egy kis fantáziával, általános szabályokra hivatkozva csodákat lehet elérni. Egy idősebb férfinak két gyermeke volt, egy fia az első házasságából, akivel nem tartotta a kapcsolatot, illetve egy lánya a második házasságából, aki ekkor még csak húszéves volt. A férfi azt szerette volna, ha vagyonát teljes egészében a lánya örökli, ezért öröklési szerződést kötöttek, mely szerint, ha az örökhagyó valaha tartásra és gondozásra szorul, akkor a lányának kell ezt teljesíteni. Ebben az volt a ravaszság, hogy ha végrendeletet írnak, akkor is örökölheti a lány a vagyont, de a fiú jogosult a köteles részre, egy, a törvény által megszabott minimális darabkára apja vagyonából.
Az öröklési szerződés megkötése után pontosan két évvel az apa daganatos betegséggel került a kórházba, a kór észlelésétől haláláig összesen egy hetet töltött otthon. A férfi halála után a fia megtámadta az öröklési szerződést mint színlelt ügyletet. A fiú - illetve annak ügyvédje - arra hivatkozott, hogy egy szerződésben az egyik fél meg a másik fél is nyújt valamit: itt azonban a lány csak papíron nyújtott szolgáltatást. Az egész szerződés pusztán azt a célt szolgálta, hogy apja után a lány örököljön, mert ha a vagyon öröklés jogcímén száll át, akkor a hagyatékból a másik testvérnek köteles részt kell fizetni. Ellenben ha öröklési szerződés keretében, akkor az pontosan olyan visszterhes ügylet, mint egy adásvétel: senki nem szólhat bele utólag. Az nem derülhetett ki, mennyire gondolták komolyan ezt a szerződést a felek, hiszen az apa nem szorult rá, hogy lánya eltartsa, sem arra, hogy gondozza. Bár lehetnek kétségeink, hogy huszonkét éves, nappali tagozatos egyetemista lány hogyan tartotta volna el az apját, még ha gondozni tudta volna is valamelyest, de a dologra nem derült fény, mert az apa csak gyakori kórházi látogatást igényelt.
A történet megoldása az lett, hogy a szerződés érvényes volt, de nem volt hatályos. Nem színlelték a felek a szerződéskötést, hanem feltételhez kötötték annak hatályba lépését. A szerződés akkor lépett volna életbe, ha az örökhagyó rászorul a gondozásra - mivel nem szorult rá, ezért a szerződést úgy kell venni, mintha meg sem született volna. Ami adott esetben még rosszabbul sült el az örökhagyó, illetve a lánya felé. A fiú kérelme arra irányult, hogy legyen a lány az örökös, ő beéri a köteles résszel. A bíróság ítéletével azonban életbe léphetett a törvényi öröklési rend, ami a leszármazottakat fele-fele arányban részesíti a hagyatékból.