Ki álmodik négyről?

- A második csemeténk meghalt bölcsőhalálban, alig kilenc hónaposan. Ez a tragédia felértékelte számunkra az életet, s utána már nem volt kérdés, megtartsuk-e az érkező magzatokat - meséli a hetven családot összefogó egri egyesület elnöke, Molnárné Brinza Edit. A negyvenkét éves asszony öt gyermeket nevel a férjével, a legidősebb 18 éves. A legkisebb, kétesztendős apróság maga is részt vett az egész napos programon; igaz, nem a beszélgetést figyelte, békésen szunyókált a templomkert fája alatt. Édesanyja szerint nem is annyira az anyagi lehetőségeken, inkább a jövőbe vetett bizalmon múlik, merik-e vállalni a sokadik csöppséget. Egy szülő később sem számolgatja, mennyibe kerül az utódok felnevelése.
- Aki köti az ebet a karóhoz, hogy csak akkor jöhet a trónörökös, ha már összegyűjtötte a pénzt az ötvenezer forintos babakocsira meg a százezres szobabútorra, annak talán sohasem jön el az életében a megfelelő pillanat - magyarázza Brinza Edit. Az egyesületben is azt tapasztalta, hogy sokkal segítőkészebbek és tűrőképesebbek azok a gyerekek, akiknek több testvérük van. Fontosabb számukra az érzelmi biztonság, s megtanulnak örülni a nővérüktől levetett ruhának meg a használt biciklinek. Az ugyanolyan szerény körülmények közt élőket összevetve kiderül: jóval kevesebbet panaszkodnak az öt-hat gyermeket nevelők, mint az egy-két csemetét pátyolgatók.
A nagycsaládos egyesület nemrégiben kérdőíveket osztott ki az egri diákok közt. A válaszokból kiderült, hogy minden ötödik lány és minden második fiú a karriert teszi az első helyre az életében, s egyre kevesebben akadnak, akiknek a család a legfontosabb. Furcsa módon a fiúk jobban ragaszkodnak a házasság intézményéhez, mint a fruskák. Minden harmadik fiatal szeretne három gyereket, ám a kétszáz válaszadó közt egy sem akadt, aki négyről álmodozna.
Rita, Marianna, Gabriella, Magdolna, Zsuzsi - mutatja az udvaron ugráló, hosszú copfos kislányait Schaff Kálmánné Panni, majd magához húzza egyetlen fiát, az ötéves Pétert. A debreceni zenetanárnő - aki az anyaság miatt jó időre lemondott a hivatásáról - azt tartja, hogy a gyereknek elsősorban szerető édesanyára van szüksége. Majd elmeséli, hogy a kisfiának, aki épp az építkezés kellős közepén jött világra, sokáig a babakocsi volt az egyetlen "otthona", még saját kiságyra sem futotta. Mégsem tűnik úgy, hogy a kis Péter lelkileg megsínylette volna a dolgot.
Panni bizonyos benne, hogy nem a pénz a család legfontosabb pillére, hanem a szülők közt szövődő érzelmi kötelék. A szeretetnek pedig naponta újjá kell születnie, hogy az ember reggelente meghozhassa a döntést: ez az ember a párom, vele szeretném felnevelni a gyerekeinket.