Egy hívás életet menthet

Létezik teremtő csend, de az, ami a kapcsolati erőszakot körülveszi, nem ilyen. Ez a hallgatás rombol: a személyiséget, a méltóságot, az életet – fogalmazott köszöntőjében Beneda Attila családügyekért felelős helyettes államtitkár. A kapcsolati erőszak még mindig olyan mélyen gyökerezik a társadalomban, hogy az érintettek gyakran nem mernek segítséget kérni. 

Vagy ami talán még szomorúbb: az áldozatokat gyakran nem a bántalmazó némítja el, hanem a környezete. „Mit csináltál, hogy így megvert már megint? Látom, már megint elesett a konyhában. Nem kell rögtön nekivágni a fél világnak, az a fontos, hogy a gyerekek járjanak az iskolába. Ha sok probléma lesz maguknál, ki kell emelnünk a gyerekeket.” Ezek nem kitalált mondatok, hanem hozzátartozók, polgármester, pedagógus, családgondozó szájából hangzottak el. Ezek azok az üzenetek, amelyek újra és újra visszataszíthatják az áldozatokat a bántalmazó kapcsolatba. 

Ahonnan egyébként is roppant nehéz kilépni. Az áldozatoknak csupán a 13 százaléka fordul a rendőrséghez. Hogy miért nem jelentik a bántalmazást? A krízisellátó rendszer munkatársainak felmérése szerint 38,7 százalékuk nem akarta, hogy mások tudják, milyen problémái vannak; minden harmadik nem gondolta, hogy bárki tudna segíteni, vagy attól félt, hogy ő kerül bajba, ha jelzést tesz az erőszakról. Még mindig minden ötödik nő a szégyenérzet miatt hallgat. 

Magyarországon 2005-ben, az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT), illetve 8 krízisközpont létrehozásával indult el egy olyan ellátórendszer kialakítása, mely speciális szolgáltatásokkal nyújt komplex segítséget a kapcsolati erőszak áldozatai számára. Hazánkban jelenleg 8 titkos menedékház, 20 félutas ház és 7 kríziskezelő ambulancia segíti az áldozatokat. 

Az ellátórendszer működtetésében és fejlesztésében jelentős szerepe vállal az Ökumenikus Segélyszervezet is: az előbbieken belül 3 titkos menedékházat, 3 krízisközpontot, 3 félutas házat és 4 kríziskezelő ambulanciát működtet. 2023 szeptemberétől országos módszertani szervezetként is segít, 2024-től pedig az OKIT szakmai irányítását is ellátja. 

Húsz év alatt 210 ezer hívás érkezett hozzájuk – tudtuk meg Kloppné Molnár Andreától, az OKIT vezetőjétől. A hívások átlagos hossza hét perc, és ebben a hét percben sokszor egy élet sorsa dől el. Leggyakrabban (az esetek majdnem 60 százalékában) a telefonszolgálat munkatársai jeleznek a krízisközpontok, titkos menedékházak felé. 2005 óta 28 160 főt helyeztek el így: 8 ezer nőt, 20 ezer gyermeket és 160 férfit. 

Minden negyedik hívásnál már 6-10 éve tart a bántalmazás, mikor az áldozat először segítséget kér. Az áldozatok átlagosan 7-8 próbálkozás után tudnak elszakadni a bántalmazótól. A kilépési kudarcok oka többek között az érzelmi függőség (57,4%), a lakhatás megoldatlansága (54,1%), a félelem (39,6%) és az anyagi függőség (36%). 

Gáncs Kristóf, az Ökumenikus Segélyszervezet ügyvezető igazgatója és Rácsok Balázs stratégiai és módszertani igazgató egyaránt arra hívta fel a figyelmet, hogy a kapcsolati erőszak elleni küzdelemben a közösség ereje, hozzáállása, együttműködése kulcsfontosságú. A segélyszervezet munkatársai sok esetben az utolsó mentsvárként jelennek meg, és a legkülönbözőbb élethelyzetekből próbálják meg kimenekíteni a bajbajutottakat: van, hogy éjjel érkezik a segélyhívás, máskor a kórházban vagy a bíróságon kell ott lenni, kézen fogva az áldozatot. Nem ítélkeznek, ha kell, az ötödik meg a tizedik nekifutásra is segítenek. Gyakran túlórában, a háttérben, nem a dicsőségért. A legnagyobb siker néha egyetlen mondat: „Túléltem.”