Kamaszpanasz

Kedves Gabi! 
A 12 éves fiam jócskán túlsúlyos. Évek óta küzd ezzel, többször próbált már diétázni, sportolni, de mindig csak ideig-óráig tart ki, hamar elveszti a motivációját. Szenved ettől, mégsem tud változtatni. 

Sajnos az utóbbi időben romlott a helyzet. Kiderült, hogy csúfolni kezdték az iskolatársai, holott korábban jó haverok voltak. Emiatt egyre visszahúzódóbb, már nem akar velük barátkozni, egyre többet van egyedül. Nagyon félek, hogy teljesen magába fordul, megkeseredik, vagy hogy esetleg maga ellen fordul, egyre többet hallani a kamaszok önbántalmazásáról… Igazság szerint én is tartok attól, hogy kövér emberként sokkal nehezebb élet vár rá minden tekintetben. Már most is lá­­tom, mennyire megviseli a helyzet. Mit tehetnék szülőként, hogy segítsek neki? Kényszerítsem diétára? 

Üdvözlettel: Anita 

∗

Kedves Anita! 
Azt javaslom, hogy teremtsen egy nyugodt és ráérős alkalmat, ahol csak ketten, bizalmasan és őszintén beszélgethetnek a témáról. Ne csupán a testsúly legyen a középpontban, ugyanis sok esetben a lelki háttér rendezetlensége tartja fenn a túlsúlyt. Például lehet, hogy evéssel próbálja csillapítani az iskolai stresszt, a szorongást – ez esetben a feszültségek oldása az első és elengedhetetlen lépés. 

Beszélgessenek arról is, mi az, amiben a fia ügyes, mit szeret, mi lelkesíti. Érezze, hogy ő nem „a kövér fiú”, hanem egy értékes, szerethető gyerek, aki történetesen most túlsúlyos. Az önbecsülés és a belső motiváció hosszú távon formálhatja az életmódot. 

Mindemellett szükséges az étrend megváltoztatása is, és ebben ön az első számú szövetségese mint „konyhafőnök”. A „mostantól nincs csoki” típusú tiltó kinyilatkoztatások, a „miért nem bírod ki, hogy ne egyél édességet?!” típusú lehúzások inkább ellenállást váltanak ki. Helyette kezdjenek közös programokat: válogassanak együtt új recepteket, kísérletezzenek a konyhában egészségesebb ételekkel, sétáljanak, kertészkedjenek. Közben ne a diétán, hanem az összetartozáson legyen a hangsúly. 
Keressék meg együtt azt a mozgásformát, ami örömet okoz a fiának. Fontos, hogy a sport ne büntetés legyen, és hogy rendszeressé váljon. Feltétlenül dicsérje meg a legkisebb előrelépést is, a sikerélmény önbizalmat épít. Mindezek segíthetnek abban, hogy a fia ne csak a súlyát, hanem a saját magáról alkotott képét is újraformálja. 
Az iskolai csúfolás, a bántás nyomot hagyhat, ennek mielőbb gátat kell szabni! E téren kérje rögvest az osztályfőnök segítségét. 
Üdvözlettel: Szijjártó Gabi 
[email protected]