Kedves Gabi!
Az új év elején tele voltam fogadalmakkal. Eldöntöttem, hogy többet mozgok, kevesebbet aggódom, határozottabban nemet mondok arra, ami nem jó nekem, és úgy általában jobban odafigyelek magamra. Január elején még lelkes voltam: listát írtam, rendet raktam, elhatároztam, hogy most tényleg másképp lesz.
Ehhez képest két-három hét alatt minden ugyanoda csúszott vissza. A sport elmaradt, a határok nem lettek erősebbek, ugyanazokon a dolgokon rágódom, mint tavaly. Kívülről talán minden rendben van velem – negyvenes, elvált nő vagyok, saját otthonnal, elég jó munkahellyel –, de belül semmi új nem történt. Nem lettem boldogabb, könnyebb, bátrabb. Azt hittem, az új év majd ad valami lendületet, de nem adott. Miért nincs kitartásom semmihez?!
Üdvözlettel: Bea
∗
Kedves Bea!
Az új évhez túl gyakran társítunk olyan elvárásokat, amelyekkel egyszerűen nem tudunk lépést tartani – érzelmileg és fizikailag sem. A fáradtság, a bizonytalanság vagy a régi minták ereje nemcsak a gyengeségünkből eredően marad velünk, hanem azért, mert hosszú idő alatt alakultak ki, és nem múlnak el varázsütésre.
Fontos különbséget tenni aközött, hogy nem történt változás, és aközött, hogy nem történt látványos változás. Az, hogy újra megpróbálta, hogy észrevette a visszacsúszást, hogy kérdéseket tesz fel – már önmagában elmozdulás. Sok fogadkozó ember valójában nem kudarcot vall, hanem túl nagy lépést vár el magától túl rövid idő alatt: életmódot, gondolkodást, érzéseket egyszerre szeretne megváltoztatni. Pedig néha az is komoly eredmény, ha nem rontjuk tovább azt, ami eddig fájt: ha nem vállalunk még több terhet, ha nem mondunk igent automatikusan, ha egy-egy helyzetben ugyanúgy aggódunk, mint régen, de már hamarabb észrevesszük magunkon.
Javaslom, hogy idén ne fogadalmakban gondolkodjon, hanem egyetlen kérdésben: mi lenne most egy kicsit kíméletesebb önnek? Talán nem az, hogy többet vállal, hanem az, hogy nem nevezi lustaságnak a kimerültséget. Talán nem az, hogy minden egyes reggel futással indítja a napot, hanem elfogadja, kezdetnek heti két-három alkalom torna otthon is bőven elég. Vagy az, hogy esténként nem a kihagyott feladatokat sorolja, hanem azt az egy dolgot, amit aznap megtett magáért.
Lehet, hogy az idei év nem a nagy fordulatokról szól majd, hanem arról, hogy lassan megtanuljon együtt élni önmagával ítéletek nélkül. Ez nem kevesebb – hanem sokkal mélyebb kezdet, mint gondolja.
Üdvözlettel: Szijjártó Gabi
[email protected]
