Elindult a gyöngylavina
A gyöngy finomsága, sokoldalúsága és időtlen szépsége évszázadok óta ragadja meg az alkotók figyelmét. Apró mérete ellenére összetett formavilágot és gazdag kifejezési lehetőségeket kínál, amelyek újra és újra inspirálják a művészeket, köztük a KIKO alapítóját, Arnold-Ferencz Kittit is.
Kép: Egy saját divatbemutató gondolata is régóta foglalkoztatja Kittit
Gyermekkorát szeretetteljes, támogató családi közegben töltötte a kalocsai gyöngyművész. Nyitott és kíváncsi kislányként már egészen fiatalon megismerkedett a kézművesség örömével: édesanyjával gyakran jártak játszóházba, ahol szabadon alkothatott és kísérletezhetett, míg otthon édesapjától sajátította el a szerelés alapjait és technikáit.
– Már gyerekként is rengeteg ékszert készítettem, igaz, eleinte ez leginkább a gumidamilra fűzött, kisebb-nagyobb gyöngyökből álló karkötőket jelentette – idézi fel a kezdeteket. – Az első igazán meghatározó élmény később ért, amikor megakadt a szemem egy számomra ellenállhatatlan technikán: a süthető gyurmán. Akkoriban ezt nehéz volt beszerezni, így különlegesnek számított, a gyöngy pedig akkor még inkább kiegészítő szerepet kapott az alkotásokban. Amikor dolgozni kezdtem, az ékszerkészítés egy időre háttérbe szorult, az újrakezdéskor találkoztam a gyöngyhorgolással, és innen indult el igazán a „gyöngylavina”. Sorra szerettem volna megismerni az összes technikát, kísérletezni és egyre összetettebb, finomabb ékszereket készíteni.
– A saját stílusom az évek során fokozatosan, szinte észrevétlenül alakult ki, és mivel ezt a színek, minták és technikák iránti vonzalmam formálta, sokszor kifejezetten eklektikus – magyarázza Kitti. – Széles skálán mozognak az ékszereim, a lágy, nőies vonalaktól egészen a viktoriánus hangulatú darabokig, ahol egyszerre van jelen a finomság, az egyediség és egyfajta időtlenség. Az alkotás kezdetben elsősorban a pihenést és a feltöltődést jelentette számomra. Kisgyermek, majd kisgyermekek mellett ez volt az a tér, ami csak rólam szólt, ami segített lelassulni, újra egyensúlyba kerülni. Idővel azonban megszületett bennem az igény, hogy mindez több legyen puszta hobbinál. Így vált a KIKO nemcsak önkifejezéssé, hanem egy tudatosan felépített úttá is.
Kitti nem szeret klasszikus értelemben tervezni, a képzelete a legfontosabb eszköze. A képzeletében áll össze a forma, a színek és az arányok rendszere, az alkotás során pedig ez a belső kép folyamatosan tovább formálódik. Talán éppen ebből fakadóan a legnagyobb kihívást nem az ötletek hiánya, hanem az idő jelenti. Három gyermek mellett valódi logisztikai feladat megtalálni azokat a pillanatokat, amikor nyugodtan, elmélyülten tud dolgozni. Mégsem lehetetlen, a férje ebben, és minden másban is, maximálisan támogatja.
– Nagyon változó, hogy éppen milyen hangulat vezet, van, amikor a színes, gazdagon mintázott darabok vonzanak, máskor a monokróm, letisztult formák. Igyekszem lépést tartani az aktuális trendekkel is, szívesen követem a haute couture világának irányait, és inspirációt jelentenek számomra a neves ékszerkészítők munkái is. Ugyanakkor sokszor a legapróbb részletek mozgatják meg a fantáziámat, egy naplemente színvilága vagy egy különösen szép minta. És itt vannak a magyar népi motívumok, ezen belül is a kalocsai, amely nemcsak inspirációként, hanem konkrét formában is megjelenik az ékszereimben.
– Nagyon szeretem az egyedi megrendeléseket, ezért minden ötletet nagy izgalommal fogadok. Előfordul, hogy egy-egy ékszer hosszabb időt, valódi elmélyülést igényel, vagy egy új technika elsajátítása jelent próbatételt. Ilyenkor leginkább a türelmem kerül megmérettetésre, de éppen ezek a folyamatok azok, amelyek szakmailag és emberileg is tovább formálnak, és végül még nagyobb örömet adnak az alkotásban.
Kitti úgy látja, ma már szinte bárkiből válhat kézműves, emiatt a „kézzel készült” fogalma sokszor elmosódik. Ő különösen nagyra becsüli a klasszikus értelemben vett, valóban kézzel készült alkotásokat és az azokat létrehozó alkotókat, mert ezek nem csupán egy címkét jelentenek, minden darab mögött valódi tartalom, tudás és tapasztalat áll.
– Számomra a kézzel készült alkotás elsősorban egy hosszú tanulási és érési folyamat eredménye. Azt jelenti, hogy az alkotó nem egyik pillanatról a másikra jut el oda, ahol tart, hanem évek munkájával sajátítja el a szakma műveléséhez szükséges tudást, időt, energiát és anyagi áldozatot sem kímélve. Ezt az utat kísérletezés, kudarcok és újrakezdések sora jellemzi, mire elérkezik az a pont, amikor magabiztosan meg tudja mutatni munkáit a világnak. Bízom benne, hogy 2026 a további fejlődés és kiteljesedés éve lesz, és teret enged mindannak, amit alkotóként megálmodtam.
