Zúg a motor, pörög az adrenalin

A motorgumi bordái mélyen szántják a homokos földet. Felpörög a gép, az éles kanyarban majdnem a talajt súrolva dől be, majd az ugrató tetejéről több méterre elemelkedik a pályanyomtól, és pár végtelennek tűnő másodpercig a levegőt hasítja. Hatalmas dúrral érkezik vissza, vezetője egyből merészen nyomja rá a gázt. Így megy ez körről körre a tereppályán. Zúg a motor, pörögnek a kilométerek, közben a vezető átéli az akadályok leküzdésének élményét, a sebesség nyújtotta szabadságot. Fiatalon sokan éppen ezért szeretnek bele a motokrosszba. Ám Erik azon kevesek egyike, aki hosszú évek múltán is szenvedéllyel műveli ezt a férfias sportot. 

Négyéves korában kezdett moto­krosszozni. Édesapja hobbiból hajtott egy nagygépet, talán a tőle látott példát követvén ébredt vágy Erikben két keréken hasítani a tereppályát. Ámbár, amikor megkapta a motorját, még nem ért le a lába a pedálra, és csak úgy tudta vezetni, ha apja mögötte ült. Majd, ahogy nőtt, már önállóan ment vele a családi ház udvarán, kijárt vele a mátrai vonulatok alatt elterülő rétre gyakorolni. A lelkes fiú több sportágat kipróbált: futballozott, kosárlabdázott, futott, de a motorsport ragadta meg a lelkét és tartja fogva már több mint két évtizede. 
Versenyezni meglehetősen későn, tízévesen kezdett. Édesapjával Budapestről hazafelé menet betévedtek egy motokrosszversenyre, ott kapott kedvet hozzá a fiú. 2001-ben a korábbi Yamaha tanulómotorját egy KTM-re cserélte. Kihívásnak élte meg megtanulni bánni vele: kup­lungolni, kanyarodni. Mégis bátran és izgalommal állt rajthoz első futamán, Gyálon, amit kifejezetten nehéz versenypályaként emlegetnek a sportág művelői. Erik ötödik helyen ért célba a korosztályában induló huszonöt versenyző közül. Jó élményekkel szállt le a gépről, s a felfokozott érzés hajtotta tovább. 
Akkoriban a falubeli fiatalok közül többen motokrosszoztak. Egy településen kívüli területen készítettek maguknak egy remek körpályát emelkedőkkel, ugratókkal, ahová rendszeresen kijártak gyakorolni, vagy csak úgy, zúgatni a gépet. Erik emellett tudatosan tett a saját fejlődéséért. A húszszoros magyar bajnokhoz, Grillmayer Gáborhoz járt el edzésre, akitől kuplunghasználatot tanult, de a kanyarodás, ugrás mikéntjét is tudta tökéletesíteni iránymutatásai alapján. A megfelelő felkészültségének is köszönhetően a Kawasaki motorjával Kókán megszerezte első futamgyőzelmét, s a verseny összetett eredménylistáján harmadik helyezést szerzett. 

A motokrossz nem tartozik a veszélytelen sportágak közé. Ámulok, amikor a fiatal férfi sorolja, mennyi baleset történt vele a versenyzéssel töltött évek alatt. Csak néhányat említve közülük: négyszer műtötték, tizenháromszor ugrott ki a válla, kétszer tört el a csuklója, és számtalanszor kapott agyrázkódást egy-egy nagyobb esést követően. Ezek a szerencsétlen esetek persze egy időre mindig visszavetették az edzéseket, a futamokon való részvételt. De a versenyző lelkesedését, elszántságát aligha. 

A történethez hozzátartozik, hogy a viszonylag gondtalan középiskolás évek kellő szabadságot adtak számára, hogy valamennyi energiá­ját, figyelmét a motorsportra fordítsa. Miután végzett a gyöngyösi Vak Bottyán János Katolikus Szakgimnáziumban, csak pár év múltán diplomázott le, közgazdasági területen. A köztes időben megadatott számára, hogy a szenvedélyének éljen. Egy baráti kapcsolatának köszönhetően lehetősége nyílt három évre kiköltözni Belgiumba. Amellett, hogy egy teleszkópokat gyártó vállalat tesztelőjeként tevékenykedett, kondíciójavító edzéseket végzett, és motorozott, motorozott. Akkoriban nevezett többször Európa-bajnokságba, a nehéz terepnek bizonyuló homokos versenypályáján értékes tapasztalatot szerzett. Megtanult fontosabb technikai, műszaki, szerelési praktikákat is. 2014-től már a hazai pályán állt újra rajthoz. 

A magyar bajnoki címet először 2003-ban nyerte el, serdülő kategóriában. A Yamaha Hungária csapat tagjaként állt rajthoz az első Közép-Európa Kupa-futamon, Belgiumban a magyar válogatott keret tagjaként képviselte az országot. Többször indult világbajnokságon, illetve Európa-bajnokságon. A tehetséges fiú kipróbálta magát a supermoto-versenyen is egy-két alkalommal, amely futamokat szintén megnyerte a korosztályában. Az évek alatt többféle gépet hajtott: Kawasakit, Yamahát, aktuálisan pedig egy KTM-et vezet, ami szintén nagy szerelme. 
Manapság a szállítmányozással foglalkozó családi vállalkozás mellett, továbbá édesapaként már kevesebb ideje jut a versenyzésre. S mint mondja, harmincon túl már sokkal nehezebb, megterhelőbb ez a sportág: míg tizenévesen elegendő a futam utáni regenerációhoz egyetlen nap, idősebb korban két-három napba is beletelik a testi visszatöltekezés. Barátokkal élménymotorozni rendszeresen eljár, fut és edz a kondíciója megtartása miatt. 

A tavalyi évi első futamot eséssel kezdte, agyrázkódása lett, ezért szinte az egész évet ki kellett hagynia. A sérülések azért manapság már jobban elgondolkodtatják, hogy „kell ez nekem?”, de ahogy múlik az idő, hamar feledi a rossz érzést. S csak a vágy marad, hogy ismét motoron üljön, kanyarodjon, ugrasson, húzza a gázt; és újra érezze a szabadságot két keréken.