Az anyaság csak átalakul

Kedves Gabi! 

Augusztusban férjhez megy a 27 éves lányom. Amikor először elmondta, hogy megkérték a kezét, sírtam az örömtől. Mindig nagyon közel álltunk egymáshoz, ezért természetesnek vettem, hogy az esküvő szervezése is közös élmény lesz számunkra. 

Ehhez képest most kívülről nézem az egészet, a lányom és a vőlegénye mindent maguk intéznek. Már kora tavasszal lefoglalták a helyszínt, kiválasztották a zenekart, a fotóst, a dekorációt, a menüt. Sokszor csak utólag értesülök róla, hogy mi történt. Fényképet küldött, hogy ezt a ruhát meg ezt a tortát választotta – és akkor sem kérdezte meg a véleményemet. 

Tudom, hogy az ő esküvőjük, nem az enyém. Mégis rosszul esik, hogy gyakorlatilag semmiben nincs rám szükség. 

Amikor én mentem férjhez, anyukámmal jártuk a boltokat, együtt választottuk ki az anyagot a ruhámhoz, ő segített a meghívókban, a vendéglistában, mindenben. Nekem ez nemcsak szervezés volt, hanem közös emlék. Most pedig azt látom, hogy a lányom a barátnőivel megy ruhapróbára, a dekorációról a közösségi oldalakon gyűjt ötleteket, és sokszor hamarabb tudnak valamit a közelálló kollégái, mint én. 

Higgye el, nem az érdekel, hogy milyen színű szalvéta vagy milyen virág kerül az asztalra! Engem az bánt, hogy a lányom mintha az esküvővel máris azt demonstrálná: végleg kilép abból a világból, ahol én fontos voltam... 

Üdvözlettel: Ilona

∗

Kedves Ilona! 

Értem és érzem, hogy levele valójában arról a csendes veszteségről szól, amelyet sok szülő átél, amikor a gyermeke végleg felnő. Az esküvő a fiatalok számára egy új élet kezdete, mindenki az ifjú pár öröméről beszél, és csak ritkán esik szó arról, hogy szülők közben mit éreznek. 

Ön valószínűleg ezekben a hetekben szembesül azzal, hogy a gyermekének saját döntései, saját prioritásai vannak – és hamarosan már saját családja is lesz. Ez természetes folyamat, de ettől még fájdalmas. A lánya biztosan nem kizárni akarja önt; egyszerűen egy olyan generáció tagja, amely sokkal önállóbban szervezi az életét. Az interneten percek alatt talál ötleteket, szolgáltatókat, véleményeket, és képes dönteni, hatékonyan intézkedni.

Van egy jó hírem: az anyaság nem ér véget az esküvővel – csak átalakul. A lánya most más, új életszakaszba lép, ahol önnek ezentúl is biztos érzelmi háttérként kell jelen lennie. És ez sokkal fontosabb szerep, mint bármilyen szerep a „szervezőbizottságban”. Szóval élvezze az esküvővárás minden izgalmas percét! 

Üdvözlettel: Szijjártó Gabi 
[email protected]