Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes!
Egyedülálló, harminckét éves nő vagyok. Évtizednyi kemény munkával, szülői segítséggel és némi hitellel tavaly sikerült egy kis lakást vennem. Negyvenkét négyzetméter, másfél szoba, pici mellékhelyiségek. Drága berendezésre már nem futotta, de sok-sok zöld növénnyel, kézimunkával, könyvekkel sikerült barátságos kis fészekké alakítanom.
A párkapcsolataimban már nem vagyok ilyen szerencsés. Volt egy négy évig tartó, elég lagymatag kapcsolatom, ami egész egyszerűen elhalt. Aztán még akadt egy-két próbálkozásom, de most már négy éve senkim sincs. Illetve… És itt kezdődik az a történet, ami miatt írok önnek.
Soha életemben nem volt futó kalandom, és ha őszinte akarok lenni, túlságosan nem érdeklődnek irántam a férfiak. Nem vagyok sem csinos, sem okos, sem kedves, inkább félénk és visszahúzódó. Magam sem tudom, hogy egy horvátországi nyaralás során hogyan is keveredtem össze egy helybeli fiúval. Így, álnévvel, el merem mondani, hogy ebből egy egyéjszakás kaland lett. A fiút azóta sem láttam, de nem is igen bánom, mert kicsit sem érdekel. A helyzet azonban az, hogy jelenleg három és fél hónapos terhes vagyok. Az első rémületen túljutva elhatároztam, hogy megtartom a gyereket. Hát, ebből óriási családi botrány lett. Apám nem akar szóba állni velem, illetve ki akarta nyomoztatni a fiú kilétét. Anyám egyfolytában sír. Nagymamám kisebb szívrohamot kapott, amikor megtudta, hogy az egyszem unokája leányanya lesz. A múlt héten már a munkahelyemen is meg kellett mondanom, ott is furcsállkodtak, de csak három napig tartott a csoda. Egy barátnőm van, ő mellém állt, de például az ő mamája szerint is ostoba vagyok, ha megszülöm a babámat. Amúgy mindenki azt mondja, hogy ki kellett volna várnom, amíg egy rendes férfinak házasságban szülhetek. Na, de ha nem tolonganak a kezemért a rendes férfiak?! Akkor soha ne legyen gyermekem? És azt is hallgathatom, hogy a mai, bizonytalan világban felelőtlenség egyedül gyereket vállalni.
Tényleg felelőtlen volnék?
Üdvözlettel:
Mariann

Kedves Mariann!
Nem gondolom, hogy felelőtlen. Sőt, egy harminckét éves nőt már azért sem lehet megróni, ha a tengerparti nyaralást egy kis kalanddal fűszerezi. Kinek ártott vele? Ha nem akarná a gyereket, akkor persze saját magának, de önnel az a helyzet, hogy ajándéknak tekinti a nyaralásban fogant kisbabát. És tudja, mit? Igaza van! Jól teszi, hogy megszüli, hogy minden nehézséggel szembenéz. Ha a történelem során csak azok a babák születtek volna meg, akiknél minden klappolt, már kihalt volna az emberiség. Leányanya? Korunkban, amikor a gyerekek fele házasságon kívül születik, mi értelme van ennek a kifejezésnek?!
Ne aggódjon, a hátralévő hónapok alatt mindenki hozzászokik a gondolathoz Biztos, hogy a nagyszülők, dédszülők kedvence lesz a hirtelen jött baba. Ne féljen az anyagiak miatt sem. Egy gyermeket minden nő fel tud nevelni. Egyáltalán ne aggodalmaskodjon, várja nyugodtan, derűsen kicsinyét, minden rendben lesz. Boldog karácsonyt!
Üdvözlettel: