Orvosi elmék diadalmenete

Terhességi teszt
Aligha nevezhető terhességi gyorstesztnek az ókori egyiptomiak módszere: a földre búza- meg árpaszemeket szórtak, s a nőnek rá kellett pisilnie. Ha a búzaszemek csíráztak ki először, akkor fiút várhattak, ha az árpaszemek, akkor lányt. Ha egyik sem indult fejlődésnek, elkönyvelték, hogy a nő nem várandós.
Napjainkban nem csupán a néhány napos terhesség kimutatására képes a tudomány, hanem – még ha nem is százszázalékos bizonyossággal – a születendő gyermek nemét is előre meghatározhatják a szülők. A férfi és a nő testének eggyé olvadása sem feltétlenül szükséges már a fogantatáshoz! Mintegy harminc éve, 1978-ban az angliai Oldhamban 2600 grammal, császármetszéssel, egészségesen jött világra az első lombikbébi, Louise Brown – idén januárban pedig életet adott első gyermekének, aki a természet ősi rendje szerint fogant. Nálunk 1993 júliusában született az első lombikbébi dr. Konc János vezetésével.

Szekrényből gyufásdoboz
Napjaink pacemakerei mindössze gyufásdoboznyi méretűek, s a kezelőorvost az interneten keresztül tájékoztatják a beteg aktuális állapotáról. De nem volt ez mindig így. A szív külső elektromos ingerlésével már az 1700-as évek végén kísérleteztek, sőt az ókori rómaiak egyes betegségeket elektromos ráják csípésével kezelték. Az 1950-es évek elején az elektroncsöves felépítésű, hálózati áramról üzemelő, szekrénynagyságú szívritmus-generátorokat gyakorlatilag nem lehetett mozgatni, áramkimaradás esetén pedig a beteg élete is veszélybe került.
1949-ben az elektromérnök-hallgató Earl E. Bakken a kor egyik jeles szívsebésze, C. Walton Lillehei javaslatára egy hordozható pacemakert tervezett. A betegeket a telepes táplálás miatt már nem kötötte az elektromos hálózathoz; ez az eszköz csupán könyvméretű volt.
Ötven évvel ezelőtt, 1958-ban ültették be az első pacemakert egy 43 éves nő testébe Svédországban. Ez csupán néhány órán keresztül üzemelt, a következő szerkezet már pár napig, majd az üzemidő folyamatosan javult. A beteg 86 éves korában hunyt el, szívbetegségétől teljesen független, daganatos betegségben. Élete során összesen 22 darab pacemakert kapott.

Holnap hol dobog?
A világ első – bár nem sikeres – szervátültetése az ókorban történt. Két arab orvos, Kozma és Damján egy halott mór katona alsó végtagját ültette át egy római katonára, aki a harc során elvesztette a lábát. A beteg túlélte a beavatkozást, de röviddel utána meghalt. Az orvosok később mártírhalált haltak, majd szentté avatták őket – mindketten láthatók a magyar Szent Koronán.
Gondolták volna, hogy az első, sikeresnek minősített szervátültetést egy magyar származású orvos, Ullman Imre végezte el 1902-ben, Bécsben, egy kutyán? Azonban még évtizedek teltek el a teljes „emberi” sikerig.
Peter Medawar a II. világháborúban lezuhant és összeégett pilóták bőrét próbálta pótolni, miután korábban biológusként nyúlbőrátültetéssel foglalkozott – nem sok eredménnyel. René Küss az ötvenes években lehetőséget kapott a párizsi főügyésztől arra, hogy guillotine-nal kivégzett embereken humán sebészeti kísérleteket végezhessen – a mai értechnikát neki köszönhetjük.
Bostonban, 1954-ben sikerült ugyanis először az orvosoknak egy szervet, pontosabban egy vesét átültetni emberből emberbe. Ronald Herrick ezzel nyolc évvel hosszabbította meg ikertestvére, Richard Herrick életét.
A legnagyobb misztikum mégiscsak a szívet övezi: negyven évvel ezelőtt, 1967 decemberében Christiaan Barnard dél-afrikai sebész azzal írta be nevét az orvostudomány történetébe, hogy a világon elsőként hajtott végre sikeres szívátültetést. Az 54 esztendős páciens mindössze 18 napig élt a 25 éves, autóbalesetben elhunyt nő szívével.
Nálunk 1992 januárjában Szabó Zoltán professzor végzett először szívtranszplantációt. A különböző szervátültetések eddig több mint egymillió ember életét hosszabbították meg világszerte.