Tartja titkát az önkéntes

A történet a hetvenes években kezdődött, amikor Angliában egy hölgy, bizonyos Margaret Harrison alapítványt hozott létre Home-Start néven. Ingyenes segítséget kínált a fiatal családoknak. A szervezet növekedett, külföldön is elterjedt, így hazánkba is eljutott. Az alapítvány magyarországi vezetője, Lehőcz Mónika ma már harminc szervezővel és több száz önkéntessel dolgozik szerte az országban.
A bizonytalanságokkal és gondokkal teli fiatal pár megkeresi a körzet szervezőjét, aki néhány órát velük tölt és felméri, mire van szükségük. Szóbeli szerződést kötnek, pár nap múlva a szervező már a kiválasztott önkéntessel tér vissza, s hamarosan „kezdhetnek” is.
Vajon nem élnek vissza némelyek az ingyenes segítő szándékkal? Nem lehetséges, hogy valaki csak bébiszittert keres, esetleg lustaságból fordul az alapítványhoz? Nem, a helyzetek egyértelműek, a szervező az ilyesmit azonnal kiszűri. Jellemzőbb, hogy a család nem ismeri fel problémája súlyosságát. Ilyen lehet például a depresszió. Természetesen ilyen esetben is segítenek, de csak akkor, ha a család szakorvoshoz fordul.
A tényleges segítségnyújtás általában három-négy hónapig tart. Addig, amíg a fiatal szülőt rávezetik arra, hogy miként gondozza gyermekét. Ehhez kap rengeteg dicséretet, odafigyelést, szeretetet a segítőjétől. Fontos, hogy az önkéntes nem kioktatja a szülőt, nem a saját véleményét próbálja ráerőltetni. Csak rásegíti a helyes útra, ahonnan már egyedül is boldogul. Nem ritka az sem, hogy barátság alakul a segítségnyújtásból, s a találkozások nem érnek véget negyedév után.
Ki lehet önkéntes? Bárki. Egyetlen feltétel van csupán: szintén szülő legyen az illető. Mert hiába a lelkesedés, ha nincs meg a kellő tapasztalat. Elsősorban nők jelentkeznek, szinte minden korosztályból, nagymamák és gyakorlott anyukák. Az is előfordult már, hogy a segítettekből segítők lettek. A gyakorlat érdekében részt vesznek egy negyvenórás, ingyenes tanfolyamon. Egy szervező nyolc-tíz önkéntessel dolgozik, akiknek szintén szükségük van a támogatásra – ennek érdekében havi rendszerességgel megbeszélést tartanak, ahol számba veszik a problémákat. Természetesen a kapcsolat a kölcsönös bizalomra épül, a családban történteket, látottakat a legszigorúbb titoktartással kezeli az önkéntes.
Az alapítvány szeretne még több helyen jelen lenni, ez azonban egyelőre csupán vágy. Állami támogatás híján csak az önkéntes adományozókra számíthatnak. Nem tervezhetnek előre több évre, napról napra élnek. Hogy miként működik mégis a szervezet? Ennyi volna a jótét lélek, aki ingyen, szeretetből segít olyanokon, akiket nem is ismer? Igen, mert – mint vallják – a segítségnyújtásuk során ők is sokat kapnak.