Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes!
Felfigyelt már arra, hogy micsoda eszement nevek jöttek divatba mostanában? Ma senki sem ad hagyományos neveket az újszülötteknek. Szaporodnak a szappanoperákból ismert latinos nevek, és még jobban az angolok. Nekem amúgy a sohasem volt ősmagyar csinálmányok sem tetszenek, és akkor még nem szóltam a kierőszakolt gyümölcsnevekről. Miért jó valakinek, ha a lányát Dzsenifernek, a fiát Renátónak hívják? Még leírni is borzalom.
De mindez megmaradna a boszszankodás szintjén, ha nem most jelentette volna be a fiam, hogy a hamarosan születendő iker fiaikat miként fogják hívni. Kapaszkodjon meg: Dominik és Krisztofer. A feleségem utóbb elmondta, azt hitte, hogy ott menten megüt a guta. Lett is ebből egy jó nagy családi veszekedés. Mérgemben még azt is felhoztam, hogy a jelenlegi amerikai elnök ikerlányait a két nagymamáról nevezte el. És a fiam miért nem tudja a fiait a két nagyapjukról elnevezni? Rendes családban így meg lehet adni a tisztességet. Normális, magyar neveink vannak, a nászom Imre, én meg Endre vagyok, amúgy utánam a fiam is. De erre csak azt tudták mondani, hogy ezek régimódiak.
Kedves Ágnes! Kedvelem az írásait és bízom önben, hogy segítségemre tud lenni. Ha írna jó érveket, miért ne adjanak a két kicsinek ilyen fellengzős neveket, megköszönném.
Üdvözlettel: Endre

Kedves Endre!
Nem tagadom, mosolyogtam levele olvasása közben. Nem mintha nem érteném meg bosszankodását – amúgy remélem, hogy levélírás közben jól kiadta mérgét és kicsit megnyugodott –, csak éppen eszembe jutott valami. Elárulom, hogy amikor annak idején az én apukám megtudta, hogyan fogom elnevezni születendő leánykámat, majd hanyatt esett. Aztán nem is sokára már azt mondta, el sem tudja képzelni másnak, mint Lucának. Így van ez, amikor név és viselője összenő. És az akkor még igen ritka név ma már közkedveltté vált.
Én sem rajongok a külföldi nevekért, pláne, ami nem illeszkedik hagyományainkhoz meg helyesírásunkhoz, de már régen megtanultam, hogy a divat ellen nem sok értelme van hadakozni. És most ezek vannak divatban. Meglehet, mire az ikrek felnőnek, fordul a kocka, ismét népszerűek lesznek a régi nevek, és az ő kisfiaik újra Imrék, Endrék, Jánosok, Károlyok lesznek.
Ugye, azt ön is tudja, hogy a gyermek elnevezése teljes mértékben a szülők felelőssége, ebbe nem nagyon lehet beleszólni. Nagy kár lenne emiatt családi háborút folytatni. Nyújtson békejobbot „lázadó” fiának. És eszembe jutott egy kompromisszum is: lehetséges második keresztnévként adni nekik a szerető – és nem mérgelődő – nagyapák nevét.
Üdvözlettel: