Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes!
Egy különös megfigyelésemet szeretném megosztani önnel. Két lányomtól négy unokám van, a két legnagyobb középiskolás. A 16 éves Nóri egy kisvárosi szakközépiskolába jár, unokatestvére, a 15 éves Dani pedig az egyik egyetemi város gyakorló gimnáziumában tanul. Nemrég egy ünnepségen meghallottam, hogy Nóri tegezve szólt az egyik fiatal tanárhoz, ráadásul eléggé haverkodva, valami ilyesmit: „Zoli, add ide már azt a kazettát.” És „Zoli”, egy 28-30 év körüli fiatalember szó nélkül adta. Amikor pár nap múlva családi körben ezt megemlítettem, kiderült, hogy a fiatal tanárokat általában tegezik. Dani is csatlakozott: az elit gimnáziumban is van egy-két huszonéves tanár, aki felszólította a gyerekeket, hogy tegezzék.
Ne higgye, hogy maradi öregaszszony vagyok. Még nem töltöttem be a hatvanat, ma is dolgozom. Hol van már az az idő, amikor az eltérő nemű kollégák magázták egymást, a főnököt pedig mindenképpen. Ma már általános a tegeződés munkahelyen is, így van ez a mi cégünknél is, korra, nemre, beosztásra való tekintet nélkül. No de az iskolában? Ezt buta és káros dolognak tartom. Alig van már a tanároknak tekintélyük. Mondjuk, nem is csoda, amikor oly sok a botrány. Egyik tanárnő pornóképet tesz fel magáról az internetre, a másik sztriptíztáncot lejt... Mi a véleménye?
Üdvözlettel: Klára

Kedves Klára!
Az utóbbi esetek azért mégiscsak kivételesek, semmiképpen sem alkalmasak az általánosításra. Inkább a tegeződésről beszéljünk. Az ötvenes évek elején már egyszer divat volt, hogy elvtársi alapon mindenkinek tegeződnie kellett. De mivel ez a szokás akkor teljesen életidegen volt, és az emberek többsége hamisnak és indokolatlannak érezte, hamar el is maradt. Most újra dívik, de most nem felülről ránk kényszerített stílus, hanem az ifjúsági szubkultúrából ered. A fiatal tanár és diákja „mindketten fiatalok vagyunk”-alapon tegeződnek. Én sem tartom helyesnek, mert kamaszkorban még nem mindenki érzi meg azokat a finomabb árnyalatokat, amivel a tiszteletet meg lehet adni magázódás nélkül is.
Annak idején nekünk is voltak olyan fiatal tanáraink, akik az érettségi banketten vagy legalábbis az első osztálytalálkozón pertut ittak velünk, hiszen akkor már a hat-hét év korkülönbség tényleg nem számított. Az egyetemen pedig a fiatalabb tanársegédekkel általában tegeződtünk, bár nem mindegyikkel. De a közoktatásban szerintem nincs helye ennek. Persze, nem a szülők vagy nagyszülők fognak ezen változtatni, különösen, hogy a világ tényleg erre megy. Svédországban például már jóformán mindenki, idegenek is tegeződnek. Kár lenne, ha megszűnne nyelvünknek a finomsága, a tegezés, magázás, önözés különbözősége.
Üdvözlettel: