Tiszta víz a poharunkban
Magyarországon az ivóvíz biztonságos és jó minőségű: a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) adatai szerint a települések 99,8 százalékára igaz ez a megállapítás, ami nemzetközi összehasonlításban is kedvező. Ugyanakkor a víz minősége nemcsak a szolgáltatón, hanem a felhasználókon is múlik – emeli ki Farkas Bence, a Synlab szakértője.
Kép: A vízmű szakembere vízvezeték-öblítést és nyomáspróbát végez a vízhálózat karbantartásának részeként
A hazai ivóvízellátás főként felszín alatti vízbázisokra épül, amelyek természetes szűrésüknek köszönhetően jó minőséget biztosítanak. A szolgáltató felelőssége azonban csak az átadási pontig, vagyis a vízóráig tart; az épületen belüli megfelelő vízminőség biztosítása már a tulajdonos vagy az üzemeltető feladata. Az elöregedett csövek, a hiányos karbantartás vagy egy felújítás utáni állapot ronthatja a csapvíz minőségét, ezért ilyenkor különösen fontos a célzott laborvizsgálat, például az ólom vagy más kioldódó anyagok kimutatására.
A vízminőség megítélése a fogyasztók számára nem egyszerű, mivel a szennyező anyagok többsége szabad szemmel nem észlelhető. A toxikus fémek – például az arzén vagy az ólom – nem okoznak íz- vagy színváltozást, ahogyan a mikrobiológiai szennyeződések sem fedezhetők fel otthoni körülmények között. Azzal is fontos tisztában lenni, hogy más határértékek és vizsgálati követelmények vonatkoznak az ivóvízre és a fürdésre használt vízre. Míg intézmények (strandok, uszodák, gyógyfürdők) esetében jogszabály írja elő a rendszeres ellenőrzést, és kötelező a rendszeres vizsgálat, a háztartások esetében ez már egyéni felelősség.
Tudta?
∗ Világszerte több mint 2 milliárd ember nem jut biztonságos ivóvízhez.
∗ A mezőgazdaság a globális vízfelhasználás mintegy százalékát teszi ki.
∗ A klímaváltozás egyre szélsőségesebb vízhiányt és árvizeket okoz.
∗ A vízszennyezés folyamatosan csökkenti a használható készleteket.
Egyre többen használnak fúrt vagy ásott kutakat ivóvízforrásként, ezek azonban gyakran sérülékeny vízadó rétegekből származnak, így a minőségük gyorsan változhat. Szakmai tapasztalatok szerint a kútvíz sokszor nem alkalmas közvetlen fogyasztásra: gyakori bennük a mikrobiológiai, akár fekális szennyezés, valamint az oldott vas, mangán, illetve egyes térségekben – főként az Alföldön – a határérték feletti arzéntartalom.
Nemcsak az ivóvíz, hanem a meleg vizes rendszerek is kockázatot jelenthetnek: a legionella baktériumok 20–50 °C között szaporodnak, és belélegzett vízcseppekkel fertőzhetnek, akár súlyos tüdőgyulladást okozva. Ezért kiemelten fontos az ilyen rendszerek rendszeres ellenőrzése, különösen szállodákban, wellness- és egészségügyi intézményekben.
„A laboratóriumi vízvizsgálatok nemcsak azt mutatják meg, hogy a víz biztonságos-e, hanem azt is, hogy a vízkezelési technológiák megfelelően működnek-e. Javasoljuk, hogy hálózati víz esetén költözés vagy felújítás után, saját kút esetén pedig évente legalább egyszer történjen meg az ellenőrzés” – emeli ki Farkas Bence, a Synlab környezetanalitikai üzletágvezetője, hozzátéve, hogy „bár egyre többen figyelnek az egészséges életmódra, kevesebben figyelnek arra, hogy milyen víz kerül a poharukba, a kulacsukba. A víz az élet alapja, ezért nemcsak a mennyisége, hanem a minősége is kulcsfontosságú".
Évente négyszer
Az ivóvíz minőségének folyamatos ellenőrzését az ivóvíz-szolgáltatók és a népegészségügyi hatóság végzik, évente legalább négyszer minden településen, a legnagyobb rendszerekben akár napi rendszerességgel – áll az NNGYK közleményében. A laborok több mint 60 paramétert elemeznek, kémiai és mikrobiológiai mutatókat egyaránt. Az országos eredmények kiemelkedően jók. Ahol eltérést találtak, az többnyire technikai okokra vezethető vissza. Csőrepedések vagy hálózati karbantartások miatt időszakosan romolhatott a víz minősége. A kémiai jellegű eltérések között leggyakrabban a fertőtlenítés melléktermékei, megemelkedett nitrittartalom vagy növényvédő szerek nyomai fordultak elő, jellemzően vízkezelő berendezések meghibásodása vagy kútproblémák miatt. A múlt év végi országos vizsgálat során több mint 51 ezer mintából közel 800 ezer egyedi mérést végeztek. A települések 97 százalékában az ivóvizet teljes mértékben biztonságosnak találták. Ezen belül 66 százalék esetén egy paraméterben sem észleltek eltérést, 34 százalékban pedig csak csekély, az egészségre nem veszélyes különbségeket mutattak ki, például minimális zavarosságot, enyhén emelkedett vas- vagy mangántartalmat, illetve alacsony vízkeménységet. Átmeneti, gyorsan megoldott vízminőségi problémák a települések mindössze 2,8 százalékát érintették. Komolyabb gondot csupán nyolc településen azonosítottak. Ezeken a helyeken a természetes geológiai adottságok miatt az arzénkoncentráció meghaladja a határértéket. Az érintett lakosság ellátását ideiglenesen konténeres víztisztító berendezésekkel biztosítják, miközben zajlanak a végleges, vízminőség-javító beruházások. Az egyes települések ivóvízminőségére vonatkozó részletes értékelés, valamint az ivóvízzel kapcsolatos további hasznos információk elérhetők az NNGYK honlapján (nngyk.gov.hu).
