Más ok, más tünet

Az irritábilis bél szindróma, vagyis az IBS az egyik leggyakoribb emésztőrendszeri probléma. Bár egyetlen betegségként beszélünk róla, korántsem ugyanúgy jelentkezik mindenkinél: van, akinél a hasmenés, másnál a székrekedés dominál, miközben a hasi fájdalom, a puffadás és a megváltozott székelési szokások is gyakori panaszok. A tünetek hátterében a bél és az agy közötti kommunikáció, az immunrendszer működése és a bél idegsejtjeinek fokozott érzékenysége is szerepet játszhat. A szegedi kutatók most azt vizsgálták, hogy a különböző tünetekkel járó formák mögött eltérő biológiai folyamatok állnak-e. 

Kétféle IBS, más háttér 

A Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központ és a Szegedi Tudományegyetem kutatói nemzetközi együttműködésben azt vizsgálták, mi történik a két legfontosabb IBS-altípusban. A munkában Pankotai Tibor és Páhi Zoltán mellett a nantes-i és a müncheni műszaki egyetem szakemberei is részt vettek, eredményeiket pedig a Gut című tudományos folyóiratban közölték. A kutatók betegmintákat és kísérletes modelleket is elemeztek. Elsősorban arra voltak kíváncsiak, milyen fehérjebontó aktivitás figyelhető meg a székletben, és az ott található anyagok hogyan hatnak a bél idegsejtjeire. 

Az eredmények szerint a hasmenéssel járó IBS, vagyis az IBS–D, valamint a székrekedéssel jellemezhető IBS–C esetében eltérő biológiai folyamatok lehetnek jelen. Bár mindkét altípusnál azt tapasztalták, hogy a székletben található anyagok fokozottan aktiválhatják a bél idegsejtjeit, a folyamat mögött nem feltétlenül ugyanaz a mechanizmus áll. Ez azért fontos felismerés, mert könnyen lehet, hogy az IBS kezelésében sem érdemes minden beteget ugyanazzal a megközelítéssel kezelni. 

Egy fontos nyom 

Az IBS–D esetében a kutatók egy konkrét útvonalat is azonosítottak. Bizonyos fehérjebontó enzimek a PAR–1 nevű receptoron keresztül járulhatnak hozzá a bél idegsejtjeinek fokozott aktivációjához. Egyszerűbben fogalmazva: olyan anyagokat találtak, amelyek egy meghatározott kapcsolódási ponton keresztül „ingerelhetik” a bél idegrendszerét. Az IBS–C esetében viszont nem ugyanez a folyamat látszik. Itt más, egyelőre még nem azonosított tényezők állhatnak a háttérben. A különbség összecseng korábbi megfigyelésekkel is, amelyek szerint a széklet fehérjebontó aktivitása kapcsolatban lehet azzal, milyen gyorsan halad végig a béltartalom az emésztőrendszeren, illetve mennyire érzékenyen reagál a szervezet a belső ingerekre. A felfedezés azért is érdekes, mert az IBS-nél sokáig nehéz volt egyértelműen meghatározni, pontosan milyen biológiai folyamatok felelősek az egyes tünetekért. A mostani eredmények viszont azt erősítik, hogy az egyes altípusok mögött különböző mechanizmusokat kell keresni. 

Célzottabb kezelés jöhet? 

A kutatás egyik legfontosabb üzenete éppen ezért az, hogy az IBS nem feltétlenül egyetlen, mindenkinél ugyanúgy működő folyamat eredménye. A fehérjebontó enzimek, az immunrendszer működését befolyásoló anyagok és a bél idegsejtjei egymással összefüggő, de az egyes altípusokban eltérő módon működő rendszert alkothatnak. Ez hosszabb távon a kezelés szempontjából is jelentős lehet. Az IBS terápiája jelenleg nagyrészt a tünetek enyhítésére épül, miközben a betegek panaszai és az azokra adott válaszok is nagyon különbözők lehetnek. Ha a kutatók pontosabban meg tudják határozni, hogy egy-egy altípusnál milyen molekuláris folyamat áll a háttérben, az új kezelési célpontokat is kijelölhet. 
Különösen ígéretes lehet az IBS–D esetében feltárt PAR–1 útvonal, amely a jövőben akár diagnosztikai vagy terápiás szempontból is fontossá válhat. Ez azonban még nem jelent azonnal elérhető új gyógymódot: további vizsgálatokra van szükség annak megértéséhez, pontosan hogyan lehetne ezt a mechanizmust a betegek javára fordítani. 

A szegedi kutatás ugyanakkor fontos lépés lehet egy olyan szemlélet felé, amelyben nem egyszerűen „IBS-es betegként” tekintenek valakire, hanem azt is megpróbálják feltárni, milyen folyamatok okozzák éppen nála a panaszokat. Ha sikerül ezeket a különbségeket megbízhatóan azonosítani, a jövőben személyre szabottabb, célzottabb kezelések válhatnak lehetővé.