Mese

Ahogy ez már újabban csak lenni szokott, valahonnét az Ismeretlen Internet titokzatos világából egyszer csak idepottyant egy történet. Mégpedig ez.

*

Az Egyesült Államokban egy sérült gyerekeket oktató iskola adománygyűjtő vacsoráján felszólalt az egyik szülő:
- A természet, ha külső hatásokkal nem avatkoznak bele a rendjébe, tökéleteset alkot. Ettől függetlenül az én fiam, Shay nem képes úgy tanulni, mint mások. Nem érti úgy meg a dolgokat, mint más gyerek. Vajon a fiamban miért nem található meg a természet tökéletessége?
{p}Elcsendesedett a hallgatóság a kérdéstől.
- Azt hiszem - folytatta az apa -, amikor egy olyan gyermek jön a világra, mint amilyen Shay, alkalom nyílik arra, hogy kifejezzük az emberiség igazi természetét, mégpedig azzal, ahogyan bánunk azzal a gyermekkel... Ha megengedik, elmondok egy történetet.
Egyszer Shay és én együtt sétáltunk, amikor néhány ismerős gyereket láttunk baseballozni. Shay megkérdezte: - Szerinted engednek játszani?
Tudtam, hogy a legtöbb gyerek nem örülne, ha a fiam az ő csapatában játszana, ugyanakkor pontosan éreztem, hogy Shay valahova tartozni akar. Megkérdeztem az egyik fiút, engedik-e Shayt játszani. A fiú körülnézett, segítséget kérő tekintettel, de mivel nem kapott segítséget, saját kezébe vette az ügyet, és azt mondta:
- Hat ponttal vesztésre állunk, és a nyolcadik körben vagyunk. Beállhat hozzánk, és a kilencedik körben üthet is.
{p}A nyolcadik kör végén Shay csapata szerzett néhány pontot, de még mindig hárompontos hátrányban voltak. Közben Shay kesztyűt húzott és a középpályán játszott. Semmilyen labda nem járt ugyan arrafelé, de szemmel láthatóan határtalanul boldog volt, fülig ért a szája, amikor integettem neki. A kilencedik körben ismét ütöttek egy pontot, és elérhető közelségbe került a nyerési lehetőség. Azonban Shay volt a következő és egyben az utolsó ütő, így ha ő üt, biztosan vesztenek. Ilyen, nyerés előtti helyzetben ugyan ki adná át pont neki az ütési lehetőséget?
Meglepő módon a csapat Shaynek adta az ütőt. Mindenki tudta, hogy lehetetlenség eltalálnia a labdát, hiszen az ütőt sem tudta rendesen megfogni. Amint ütéshez készült Shay, a dobó közelebb lépett, és nagyon lágyan, szinte ejtve dobta feléje a labdát. Shay mellétrafált. A második, ugyanígy ejtett labdát eltalálta, de egyenesen az egyik fogó felé ütötte. A fogónak könnyű labda volt, és könnyen kiüthette volna Shayt, ő azonban ehelyett az első bázis mellé dobta a labdát. Mindenki kiabálni kezdett:
- Fuss, Shay, fuss az elsőre!
{p}Ijedt, nagy szemekkel nézett körül, aztán el is indult az első bázis felé, majd, ahogy a tömeg biztatta, egyre gyorsabb iramban a másodikra is. Mire odaért, már a jobb fogónál volt a labda, aki nyugodtan odadobhatta volna a harmadikra, s ezzel nyernek, de nem, messze magasan a társa feje fölé hajította. Shay lassan a célbázishoz ért, üvöltött a tömeg:
- Célba fuss, Shay, célba!
Shay beért, és győzött a csapat. Hősként ünnepelték, mintha év végi bajnokságot nyert volna.
- Azon a napon - folytatta elfojtott hangon az apa, könnyekkel a szemében - a két csapat fiúi igazi emberséget hoztak a világba.

{p}Az internetes szöveg így fejeződött be:
Mindennap gondolkodás nélkül, ezerszám küldjük e-mailben a vicceket, a primitív, durva és gyakran obszcén történetek szabadon áramlanak a neten. Ha most azon gondolkozol, hogy továbbítsd-e ezt az üzenetet, valószínű, hogy keresgélsz a "jó emberek" között, kinek is érdemes ezt elküldeni? Nos, hiszem, hogy mindannyian képesek lennénk megváltoztatni a dolgokat. Mindennap ezer alkalom nyílik arra, hogy mi magunk is helyreállítsuk a természet kibillenő rendjét. Az emberi kapcsolatokban sokszor felmerül a kérdés: tudunk-e adni valamennyi szeretetet és emberséget egymásnak, vagy elmegyünk a lehetőség mellett, és kicsit hidegebben hagyjuk a világot.
Két lehetőséged van:
1. Töröld ezt az üzenetet.
2. Továbbítsd azoknak, akikkel törődsz.
Mi továbbítottuk Önöknek. Akikkel törődünk.