Kevesebben, kelletlenül

A közvélemény - az utóbbi egy-két évben már falun is - egyre inkább elfogadja, ha egy összetartozó pár papír nélkül él együtt. Kimentek a divatból az olyan kifejezések, mint például "vadházasság", vagy "balkézről". "Zabigyerekek" sincsenek már, a gyerekek harminc-negyven százaléka születik házasságon kívül, ekkora csoportot hogyan is lehetne megbélyegezni?  Sehogyan sem fér bele a "vénlány" skatulyába az a sikeres, vezető beosztású, jól kereső üzletasszony sem, akinek karrierjét csak zavarná a család, ideje sincs férjet keresni magának, beéri futó kapcsolatokkal. Ugyanakkor az önálló élet elkezdésének, a szülőkről való leválásnak sem előfeltétele már az esküvő, hiszen egy átlagosan kereső fiatal pár általában megengedheti magának, hogy kibéreljen egy kis lakást. Gyakori az is, hogy jobb módú falusi szülők vesznek egy garzont a városban a gyereknek, ahová azután már megkérdezésük nélkül is "becuccol" fiuk-lányuk kedvese.  S persze sokan azért nem házasodnak, mert nincs mire, nem látnak maguk előtt jövőt, máról holnapra élnek. Mások pedig egyszerűen sajnálják a lakodalomra kiadott rengeteg pénzt, inkább másra költik.

{p} A házasulandók életkora is egyre későbbre tolódik. Még tíz éve is a 20-24 éves lányok közül került ki a legtöbb menyasszony, ma kétszer többen vannak a 25-29 éves arák. Tavaly már több 30-40 közötti férfi nősült, mint harminc alatti. Ez csak azért baj, mert így kitolódik a gyermekvállalás kora is, már csak egy, legfeljebb két gyerekre futja az időből. Egyébként ugyanez a fő gond a papír nélküli együttéléssel. Mert az, hogy a törvényesítés nélküli kapcsolatokban jóval szűkebbek a felek jogai, legyen az ő bajuk. De az már, hogy az ilyen kapcsolatokból jóval kevesebb gyerek születik, mint a hivatalos házasságokból, súlyos népesedési, társadalmi következményekkel jár.