Megélni a paraszti munkából

- Mi pedig erre alapozzuk a jövőt - mondja a két gazda, após és veje. - Sokat nem tudunk az Európai Unióról, pedig már benne vagyunk, de azt gondoljuk, a helyi adottságok kihasználásával megálljuk a helyünket. Nem a növénytermesztésre alapozunk, ahol nagyok a költségek, hanem az állattartásban bízunk.
A szónál többet ér a látvány, ezért körbenézünk a gazdaságban, miközben kibontakozik a család története. Zsolték két óvodás korú fia - a harmadik, a legkisebb még csak másfél éves - tüsténkedik mellettünk. Bár ők mindennap láthatják a jószágokat, nagy örömmel mutatják az istállóban lévő állatokat, melyekhez a Mangalicatenyésztők Egyesületén keresztül jutottak.
{p}- Ha sikerül, mangalica törzstenyészetet alakítunk ki - mondja a huszonkilenc éves Zsolt. - Keresik ezt a régi fajtát, mert egyre több a bioárut értékesítő bolt. Kimondottan olyan disznó kell, amely kint, a szabadban nő fel. Igaz, tovább tart a nevelése, de drágábban lehet eladni. Nem sok a költség, mert olyan területeink vannak, ahol makkolhat, túrhat, dagonyázhat a disznó.
A falut elhagyva villanypásztorral szakaszolt, nagy legelőn kötünk ki. Öreg kőrisfa árnyékában, az itató körül tehenek. Képeslapon se lehetne szebbeket mutatni, egészséges, formás magyar tarkák. Egyik a másik után ellik majd, gazdáik azon drukkolnak, minél több legyen az üsző, mert a harmincas állományt hetvenesre-nyolcvanasra akarják növelni. Tíz kilométer hosszan kanyarog a villanypásztor, harminc hektár rét és legelő (fele saját tulajdonú) tartozik a gazdasághoz. Száz hektár szántón termelnek takarmányt, lucernát, kalászost, kukoricát és silócirokot.
- Nagyon elhanyagolt volt ez a terület. A legelésző állatok kitakarították, eltűnt a gyom, jó fű nőtt a helyén - teszi hozzá Sulyok Béla. - A mellette lévő területet is megvennénk, az már a szomszédos Mihályfához tartozik. A tulajdonosok még várnak. Az ide tartozó szántóföldeket is gyepesíteni akarjuk, hadd legyen mozgásterük az állatoknak.
- Megnézzük, milyen támogatási lehetőségeket találunk az uniós pályázatok között - veszi át a szót Zsolt. - A faluban az ifjúsági klubban van internet-hozzáférés, és a könyvelést végző agrárszakember is segít. Felkészültünk rá, hogy együtt kell élni a bürokráciával, számítógépünk van, abban minden adatot elhelyeztünk, az internet bekötésén is gondolkodunk.
- Ezek szerint nincsenek kétségbeesve?A két férfi egyszerre int, hogy szó sincs róla.
- Az unióban sem kell többet dolgozni. De talán nagyobb lesz a biztonság, és stabilabb árakkal lehet számolni. A tőke persze hiányzik most is...
Nehéz időket hozott az aszály, azt azonban megtapasztalták, hogy a kellő nagyságú gyepterület és  a rá alapozott állattartás elviselhetővé teszi ezt is. Egy elhagyott krosszpályán átdöcögve a saját nevelésű üszőállományt érjük el. Formásak, egészségesek, akár kiállításra vihetnék a jószágokat. A domb mögött rejtőzik az a vadkörtés, vadcseresznyés, bükkös, ahol majd csicsókát termesztenek, ez lesz a mangalicák birodalma.A közelben legelnek a kedvencek, a nóniuszok, csikókkal együtt öten. A fiatal gazda megjegyzi: - Ez a hobbim, tenyészszemlére is elvittük őket. A szépen művelt dombtetőn a család gabona-, kukorica- és ciroktáblái sorjáznak, s hamarosan itt áll majd a házuk is. Zsolték a három fiúgyerekkel ide költöznek. Remélik, bővül majd a major is, meg hát innen könynyebb szemmel tartani a birtokot, az állatokat. Hiszik, hogy a jövőben is megélnek a paraszti munkából.