Szíven szúrtak egy jó embert

Nagymágocson a napsütésben bicikliznek haza az iskolások; a hirdetőtáblán valaki hízókat kínál eladásra. A gyermekotthon udvarán koptatott farmerek lógnak a szárítókötélen, a polgármesteri hivatalban légyszárny is alig rezdül. Csend és nyugalom. A temető hatalmas fái alatt Lucz Ferenc sírját embermagasságban borítják a koszorúk, enyhe szél remegteti a szalagokat. "Búcsúznak neveltjeid."- Olyan volt, mint a jó levegő. Akkor kezd hiányozni, ha már nincsen - mondja szomorúan régi barátja, Dési József, aki valamikor szintén a gyermekotthonban dolgozott. - Most döbbent rá a falu, hogy volt egy Lucz Ferencünk. Az igazgató valahogyan központi figurája volt Nagymágocs életének. Hosszú ideig sportolt, annak idején kivette a részét az Irodalmi Színpadból és a KISZ-ből is, ami összekötötte a falu fiataljait. Egy közösségszervező, aki azért a közösségtől is megtartotta a három lépés távolságot.

{p}  - Mindig rendben tartotta maga körül az életet - így fogalmaz Dési József. - Ha annak idején felléptünk, és utána nekiláttunk inni, ő abban is ismert mértéket. Egy sört ivott csak, de nem kellett megerőltetnie magát, hogy akkor megálljon. Igazi sportember volt.Bárkivel beszél az ember Nagymágocson, csak jót hall Lucz Ferencről. Hogy milyen odaadással végezte a munkáját. Hogyan vitte haza a nevelteket - Gyulai Tamást is - disznóölésre, uzsonnára. Hogy mennyire kiállt a gyerekek mellett. Hogyan harcolt értük, velük, hogyan járt a vér szerinti szülőkhöz, szülői értekezletre vagy rendőrségre, ha kellett. - Mert ezek bizonyos fokig sérült gyerekek - fogalmaz óvatosan Sándorné Szín Rózsa, az általános iskola igazgatónője. - Sokkal bizalmatlanabbak, sérülékenyebbek, ugyanakkor nagyon határozottak is. Sokkal inkább tisztában vannak a jogaikkal, és ezt gyakran megpróbálják arra használni, hogy a kötelezettségeik alól kibújjanak. Feri nagyon jól tudott velük bánni: halk szavú, nyugodt ember volt. Általában elérte, hogy az igazat mondják neki. A falu hosszú évtizedek alatt mára teljesen megszokta a gyermekotthonosokat. Előtte nevelőotthon működött itt, most pedig két nagy családi házban élnek fiatalok, és felnőtt segítséggel ellátják a teendőket maguk körül.

{p} A Jókai utcai házhoz megyünk fotózni, egy szem srácot találunk otthon. Amikor Lucz Ferencről kérdezem, olyan szomorúan és megbántottan néz rám, úgy süt róla a gyász, hogy elszégyellem magam. Mintha valakitől, akinek meghalt az apja, megkérdezném, hogy milyen érzés. Közben érkeznek a többiek az iskolából, bemennek, kijönnek, kíváncsiak. Az egyik megközelít, kicsit beszélünk. Nem ismerte az igazgatót. Nem érdekli az ügy. - Amikor Feri meghalt - meséli elszoruló torokkal az igazgatónő - , összehívtam a gyerekeket. Rémültek voltak. Azt mondták: higgye el, igazgatónő, nem lehetett közülünk senki. Úgy értették, hogy senki, aki valaha is ide tartozott.Természetes, hogy vannak gondok a gyermekotthonosokkal, mégis békében megfért velük Nagymágocs mindig. A községházán Molnárné Vida Rozália ügyintéző meséli: neki tíz osztálytársa volt nevelt, és sokkal még most is tartja a kapcsolatot. Gyulai Tamás meg a fiával járt egy osztályba.- Az a gyerek nem ilyen volt - mondja, és ezzel megint mindenki egyetért. Az iskola igazgatónője is kreatív, jó képességű srácra emlékszik. Tizenévesen önként jelentkezett, hogy helyezzék el a gyermekotthonban.

{p} - A gondozásból még víz, villany, vécé nélküli házba, alkoholista szülőkhöz is szökdösnek haza - mondja Dési József -, mi kell hát ahhoz, hogy a tízéves gyerek maga kérje: vegyék ki a családjából?Tény, hogy Gyulai Tamás és Lucz Ferenc között jó volt a viszony, és azután is tartották a kapcsolatot, hogy a fiú elhagyta a nevelőintézetet. Az igazgató azt akarta, hogy a srác fejezze be tanulmányait Csongrádon. Ez azután kezdett nehézségekbe ütközni, hogy Gyulai Tamás családot alapított, született egy kisfia, akinek édesanyjával együtt élt. Hogy volt nevelőjével azért romlott-e meg a kapcsolata, mert ellenezte volna, hogy ezzel a nagyon fiatal, szinte még gyereklánnyal kösse össze az életét, vagy másért, nem tudni. Valahol útközben abból a jó képességű srácból olyan ember lett, akitől nevelőanyja retteg, mert betört hozzá, feldúlta a lakását, mindent megevett, majd fellocsolta a padlót hypóval. Olyan ember, aki azt mondogatta Nagymágocson, hogy meg fogja ölni Lucz Ferencet. Társával éjszaka mentek be az udvarra, amelyet a fiú jól ismert, elvágták a telefonvezetéket, felfeszítették a melléképület ajtaját, és eszegettek. Öt körül Lucz Ferenc kiment. Gyulai Tamás szíven szúrta, és a tettesek elszaladtak. Biciklivel menekültek Nagymágocsról.

{p} Nagyjából ez a kép áll össze a rendőrség által kiadott információkból. Gyulai Tamás beismerte, hogy ő ölte meg Lucz Ferencet, de nem tanúsított megbánást. Mindenkinek meg van írva a sorsa, mondta, és én módosítottam, ami számára volt megírva.Hogy mi, hogyan volt megírva, azt jobb nem feszegetni. Azt mondják, Gyulai Tamás ma közönyös, cinikus és gonosz. Ételeket, ruhát és egy vén Skodát sikerült lopnia menekülés közben, elfogása nem tartott egy hétig. Könnyedén felismerték tetoválásáról, amit csak pár nappal a gyilkosság előtt készíttetett. Volt élettársa új nevet ad közös gyermeküknek, akit eddig szintén Gyulai Tamásnak hívtak. A vádlott akár életfogytiglani börtönbüntetést is kaphat.- Amikor az intézetben dolgoztam, előfordult, hogy egy kolléga a saját családjáról hozott be képeket a gyerekeknek - zárja beszélgetésünket Dési József. - Nem tudta máshogy megértetni velük, hogy mi az a nagynéni vagy nagybácsi. Nem akarom én ezt a fiút mentegetni. Most már olyan ember, amilyen. Ezek az otthonok minden jó szándék ellenére is alkalmatlanok arra, hogy megfelelő mintát kapjon a gyerek, hogyan éljen. Talán azokat is elő kellene ilyenkor venni, akik elől egy tízéves srác állami gondozásba kéredzkedik.