Darázsderék és domborulatok

Korántsem vicces viszont az a precizitás, amellyel a témáit ábécésorrendben is tárolja (aktuális, alkohol, autós, belpolitika, bűnügy, család stb.). Közel négyezer rajz, négyezer poén az elmúlt tizenkét év terméséből. A "női logika" rubrika láttán azonban felhorkanok:- Ez neked vicctéma, János?Somolyogva megjegyzi, ne sértődjek meg, munkáira a lapok női főszerkesztői a legfogékonyabbak, ők sem szokták elhúzni a szájukat a karikatúrái miatt.   Ferter Jánost, az aszkéta küllemű, szófukar karikaturistát hat éve ismertem meg egy ukrán határ mentén fekvő, szatmári kis faluban, Kölcsén, akkor Görbe mosoly címmel írtam is róla. Stílusosan szólva az élete akár mozgalmas képregény is lehetne. A Tolna megyei Szakáldon született, Pesten és Szegeden tanult népművelést.

{p} Eredeti szakmája egyébként esztergályos, sváb szüleit annak idején kitelepítették, tízen voltak testvérek, ikerfivére Ausztriában halt meg évekkel ezelőtt. Nősülése sodorta Kölcsére, ebbe a "csepp faluba, ahol öt vallással ötfelé húznak emberek", s ahol az átmenetinek hitt időből harminc kőkemény népműveléssel és könnyed rajzolással töltött év lett. Két esztendeje költözött a házaspár egy szem lányukat és két iskolás korú unokájukat követve a fővárostól tíz kilométerre lévő Szigethalom lakóparkjának egyik sorházába, feladván Szatmárban úszómedencés, hatalmas házukat.Küllemre és szemléletében János semmit nem változott. Azt mondja, ma sem szeret viccet mesélni, csak hallgatni. Viccesnek pedig legfeljebb akkor tartja magát, ha kicsikét iszik (nagyon keveset, mert nem kedveli az alkoholt), most sem szívesen rajzol politikai karikatúrákat, és kedvenc témája változatlanul a férfi-nő párkapcsolat örökzöld humorforrása, amit ő a "pikáns" kategóriába sorol a számítógépén. Szerinte a legtöbb karikaturista "mosolytalan fapofa", kivéve Nagy Bandót, aki karikaturistából lett humorista, ezért időnként kénytelen vigyorogni.

{p} János Szigethalmon is ezermester maradt, akárcsak Kölcsén volt, beköltözésük után betonozott, lambériázott, kubikolt, kertet ásott. Van rá ideje, mert azóta sajnos állástalan művelője a karikatúra műfajának. Bár munkáit a legtöbb helyen szívesen fogadják, a honoráriumból, mint tudjuk, aligha lehet megélni, és laphoz szegődni manapság, amikor telítve az ország botcsinálta karikaturistákkal, nagyon nehéz. Pláne egy, a "sötét Szatmárból" érkezőnek, noha ott (szerinte ez is kész röhej!) már nagyobb a komfort, mint a tizenkétezer lakosú nagyközség lakóparkjában, ahol sártengerré válik az út, ha esik, szennyvízcsatorna pedig ma sincs.János tehát "csak" szorgalmasan rajzol és rajzol otthon, számítógépen színezi, e-mailen küldözgeti szét munkáit. Leghűségesebb megrendelője ma is egy megyei napilap: a nyíregyházi Kelet-Magyarország. Ha az elmúlt évek rajta nem is, a rajzain feltűnő nyomokat hagytak tartalomban és formában egyaránt. Korábbi környezete "ingerszegény" volt ahhoz képest, amibe belecsöppent, s ahol egy Pestre utazástól is "akkorára dagad a feje, mint a pampuska", hiába rakja le Csepelen a kocsit. Minden rosszban van valami jó, János rajzai kifejezőbbek, egyszerűbbek, letisztultabbak lettek. Amikor megkérdem tőle, meddig lehet ebben a műfajban fejlődni, válasza egyszerű: az idők végezetéig. Amíg néhány vonallal többet mondhatunk, mint az aprólékos kidolgozással. A női nemet illetően stílusa változatlan: darázsderék, irdatlan cicik, ezek János nőfigurái, nem titkolja, hogy neki ez tetszik, punktum (mint majdnem minden férfinak).

{p} Belemerülünk kedvenc "pikáns" témájába, szex egyáltalán nincs benne, mert ízlése ellen valónak tartja. Azt is, hogy ma már minden szabad megrajzolni, a pornóval elöntötték a karikatúra piacát (is), ő ebből nem kér. Ellentétben például a sporttal (valaha röplabdázott, szakosztályvezető is volt) vagy köznapi életünkkel, ami kiapadhatatlan tárháza a humor megérzékítésének. - Most éppen milyen a közérzeted? - kérdem tőle elköszönéskor a terasz falára akasztott óra láttán, amelynek a mutatóit a "csúcs", "szuper", "jó", "kellemes", "tűrhető", "szomorkás", "rossz", "katasztrofális" és a "tele van a hócipőm" feliratra lehet igazítani.- Most éppen "szuper", mivel itt vagytok, de leginkább "szomorkás", mondja a tőle megszokott görbe mosollyal; mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz, de sebaj! Hazafelé a karikatúráit nézegetem. A Számkivetett címűben lépésnyi szigeten torzonborz, ágyékkötős férfi palackpostát olvas lemondó arccal, mert egy jóakarója figyelmezteti, hogy megcsalja a felesége. A Pedigré Pál-ban felbőszült gazda ordítja fenéken rúgva a kutyáját: "Nehogy már a csontot én rágjam meg helyetted!"