Mennyi minden változott?

Hat esztendő kellett, hogy felépüljön a házunk, s tizenegy év után a városi bérlakásból három gyermekünkkel végre falura költözhettünk. Közben feléltük a legeslegutolsó pénztartalékainkat, felvettük az összes lehetséges kölcsönt, de szülői segítség nélkül semmire se mentünk volna. Negyvennyolcezer forint volt akkor egy százhatvan négyszögöles telek ára a faluban, mi - merthogy a feleségem tanító Szadán - pedagógustelekként féláron kaptuk. A házunk felépítése egymillió-nyolcszázezer forintba került. Igaz, két esztendeig alig láttam a gyermekeimet, az épülő házból néha éjfél után értem haza. De sikerült... Ha ma vágnék bele, hét-nyolc milliónál kevesebbért kisebb telket sem kapnék a környéken. Nagyobbat - olyan négyszáz négyszögöleset - tízmillión alul sem.

{p} Mostani elfoglaltságom mellett annyit dolgozni az építkezésen, mint annak idején, közel sem tudnék. Akkor pedig tízmilliókban kellene számolnom. Ha valaki manapság házat akar vásárolni községünkben, húsz-negyven millióban kell gondolkozzon. Huszonkét kilométerre lakunk Budapesttől, melynek lélekszáma a '90-es évek elejének 2,2 milliójáról napjainkra egymillió-hétszázhúszezerre fogyatkozott. Szadán akkor valamivel több mint kétezren laktak, most három és félezren. A főváros körüli huszonöt-harminc kilométeres sugarú körben szinte minden falu lakóinak száma gyarapodott.
Kérdés persze, hogy a mai kiköltözők azt kapják-e még, amit keresnek. A nagyobb forgalmú utaktól távolabbi vidékeken talán igen. De ott, ahol mi lakunk - harminc méterre az országúttól - nyitott ablaknál napközben nem halljuk egymás szavát. Este tíz után mégis, ha megállok az udvaron és felnézek az égre, néha csend van, és ragyognak a csillagok. Majdnem úgy érzem magam, mint gyermekkoromban a tanyán. Néhány percig legalább...