Tolnay Klári a világ közepén

Hányszor hallottuk a Boldogság-dalt, amint ragyogó arccal énekelte nekünk, a közönségnek, az öregedő, ám kortalanul gyönyörű Tolnay Klári. Hat éve hunyt el, s kilencven évvel ezelőtt, a nyár delelőjén látta meg a napvilágot.
A múzeumalapítás Balla István iparművész áldozatkész szeretetének és kitartásának köszönhető. Tolnay Klári nem Mohorán született, ám oda kötötték gyermekkori emlékei, még palócos tájszólása, később megunhatatlan sikerű Katyi-dalai is. Számára Mohora a béke szigete volt: a világ közepe. A jubileumra a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése és a megyei területfejlesztési tanács pályázaton nyert pénzből felújíttatta az emlékházként szolgáló régi parasztházat.
A tornácos, kék-fehér színű épületben rabul ejti a látogatót a megújult, kibővített kiállítás gazdagsága. A fotók, jelmezek, kellékek, újságkivágások, a halk zene, a halványlila drapériák, a mindenütt elhelyezett apró virágcsokrok bensőséges közelséget teremtenek a nézők és Tolnay életútja, nagy színpadi és filmszerepei között. Mintha látogatóban járnánk nála - hiszen amíg emlegetjük, köztünk is él.
{p}Balla István, a Tolnay Klári Kulturális és Művészeti Egyesület elnöke - akit az idős művésznő a barátságába és bizalmába fogadott - meghatottan emlékezik a természet és a természetesség kincsére, Klárikára:
- Sajátos vándorutat kellett megtennie ahhoz, hogy ünnepelt színésznő és ragyogó csillag legyen a színművészet egén. Aki a nógrádi táj tiszta képeivel szívében érkezett a főváros morajlásába, nem maradhatott sokáig felfedezetlenül. Hozta magával a családi szeretetben megfogant érzékenységet, és élete alkonyán is megtartotta kislányos lendületét. A természetből jött, természetes maradt. Mindegy, mit játszott, mindegy, hol: a színházban, a mozivásznon, mindent átadott nekünk. Báj, kellem, önbizalom és esendőség jellemezte megformált alakjait. Tolnay Kláriról elhittük, hogy akit játszik, az ő maga: mint a madaraknak, ezer éneke, ezer ruházata, így hát ezer arca volt, és mindez benne fogant, belőle nőtt ki. Ezt hagyta ránk, szerepeit és arcait.
A Madách Színház Tolnay Szalonjában rendezett, Tolnay Klári arcai című fotókiállítás magánéleti és szerepképek sokaságával emlékezett az évfordulóra. A mintegy hatvan darabból álló tárlat anyaga hamarosan visszakerül Mohorára, állandó helyére. Pályatársa, a színésznek, költőnek egyaránt tehetséges Szendrő József néhány verssorba sűrítve ilyennek látta a magyar színjátszás nagyasszonyát: "Női méltóság, tiszta szépség. / Humorba bomlás, egyszerűség. / Tőmondat felkiáltójellel. / Több, mint okosság, folyton fénylő, / De fagyni tudó nagy szemekkel."