Borban a teljes igazság

Az ország szőlőültetvényeinek teljes nagysága 93 ezer hektár volt 2002-ben, ebből fajtaösszetétel alapján 84 ezer hektár számít jó minőségű bortermő területnek. Az idei év lesz az első, amikor az ötszáz négyzetméternél nagyobb, saját fogyasztásra bort készítő, a borvidékeken kívül eső házikertekről is statisztikát kell vezetni - erősítette meg az információt Urbán András. Az ország uniós tagsága ugyanis megköveteli, hogy pontosabban nyomon követhető legyen a szőlő sorsa a telepítéstől a felhasználásig. Az adatok elhallgatása vagy a pontatlan adatszolgáltatás pedig azzal a veszéllyel jár, hogy a magyar gazdák uniós támogatásához nélkülözhetetlen bázisterület kisebb lesz. Hazánk ebben az esztendőben mindent egybevetve 82 ezer hektáros termőterületről adott számot Brüsszelnek, és ott ezt tekintik majd kiindulásnak a szőlőalapú szerkezetátalakítási támogatás megállapításához és folyósításához. A 2006-ig hatályos uniós költségvetés alapján a tagországok bázis-szőlőterületeinek másfél százalékán támogatják központi forrásból az újratelepítést, a szőlő cseréjét jobb fajtára, jobb művelésmódra, jobb területre.

{p} Ez pedig a jelenlegi euróárfolyam alapján 1,6-1,7 millió forinttal egyenlő hektáronként, vagyis valóban országos érdek, hogy sikerüljön naprakészen nyilvántartani az adatokat. A főtitkár egyetért azokkal, akik szerint az uniós csatlakozás nem hozott komolyabb változást abban, hogy milyen fajta bort és milyen technológiával készítsünk, hiszen a magyar bort már 1993-tól kezdve többé-kevésbé vámmentesen szállíthattuk az európai közösség országaiba. Abban azonban mindenképpen segítségünkre lehetett volna a csatlakozás, ha időben ébredünk, hogy hatékony marketingmunkával visszaszerezzük hagyományosan szilárd borpiacainkat: Lengyelországot, Oroszországot és a balti államokat. Azonban az elmúlt év kiemelkedően aktív piacépítő kormányzati munkáját kivéve eddig sohasem fordított az ország elegendő pénzt és figyelmet ezekre az országokra - hangsúlyozta Urbán András. A mindenkori magyar kormányzat távolról sem tekinti annyira szent növénynek, illetve különlegességnek a szőlőt és a hozzá kapcsolódó évezredes kultúrát, mint a görögök, az olaszok, a portugálok, a spanyolok és a franciák. Öröm az ürömben, hogy az idén várhatóan megalakul végre a Magyar Boriroda, amely részben termelői befizetésekből, részben állami forrásokból finanszírozza majd a hatékonyabb és céltudatosabb marketingmunkát. Ami a magyar lehetőségeket illeti: a piaci helyzet ismeretében egyelőre nincs realitása annak, hogy legalább százezer hektárra növeljük a magyar termőterület nagyságát, hiszen ma is jelentős túltermeléssel küszködik a borászat az Európai Unióban.

{p} A világon évente 50-60 millió hektoliter eladatlan borkészlet halmozódik fel, ebből 20-30 millió hektoliter csak az unió országaiban keletkezik. Nem kevés költségen kénytelenek lepárolni és fűtőanyagként, üzemanyagként értékesíteni. Egyébként Magyarországon elvileg 190 ezer hektár első osztályú, szőlőtermesztésre alkalmas területet, úgynevezett termőhelyi katasztert tartanak nyilván, amiből pontosan látszik: az adottságok ugyan meglennének a bortermelés növeléséhez, de a piaci viszonyok nem teszik azt lehetővé - szól a főtitkár érvelése. A kilencvenes évek elején komoly krízist élt át a borászszakma, miután a nyolcvanas évek közepére a korábbi 38 literről jelentősen, évi 22 literre visszaesett az egy főre vetített átlagos belföldi borfogyasztás. A fogyasztás azóta valamelyest növekedett, de még ma sem haladja meg a 30-32 litert, ami 3-3,2 millió hektoliteres hazai piacméretet feltételez. Hasonló gondokkal küszködik a borexportunk, amely 1992-ben érte el mélypontját: ekkorra felére csökkent a szokásos kivitel. Később, nagyon kemény piacépítő munkával, a korábbi évi 600 ezer literről 1,3 millió hektoliterre sikerült feltornászni a szőlőalapú exportot (benne a pezsgővel, a musttal, a szőlőgyümölccsel), azonban az inga gyorsan visszabillent, és 1998-től kezdve ismét folyamatosan esik a magyar borkivitel. Jelenleg legjobb esetben is mindössze 700-800 ezer literes a borexport nagysága. Ebben természetesen szerepet játszanak a bortörvénnyel nem rendelkező, az úgynevezett "újvilág" (Chile, Argentína, Dél-Afrika, Kalifornia, Új-Zéland, Ausztrália) rendkívül intenzíven telepített nagyüzemi ültetvényeiről származó olcsó és kiváló borai. A nevezett országok ráadásul igen nagy summákat fordítanak arra, hogy megdolgozzák az európai országok piacait. Szinte bizonyos, hogy ezért esett vissza 17 százalékkal Németország és 13 százalékkal Franciaország borexportja is.Urbán András azon az állásponton van: az uniós országok környezetkímélő technológiával dolgozó bortermelői és a magyar gazdák között a legjelentősebb különbség abban van, hogy ők hozzánk képest az idén 190 ezer, jövőre pedig már 200 ezer forint körüli hektáronkénti támogatásra jogosultak. Magyarországon az idén pedig még meg sem hirdették a környezetkímélő technológiához kapcsolódó pályázatot.

 A bioszőlész fő ellensége a seregély

Szentgyörgy-hegyen harminc hektáron  termeszt biomódszerrel szőlőt és készíti borait Kovács Zoltán a családjával. A 12 év átlagéletkorú ültetvény a múlt évben az FVM agrár-környezetvédelmi mintagazdasága lett. A gazda elmondta, réz- és kénalapú növényvédőszereket használ, a lisztharmatveszély időszakában négynaponta vetette be a kénes növényvédelmet. Az ültetvényben "pókhálósodó", hízó szemek láthatók a fürtökön, vagyis kordában tudja tartani a gombabetegségeket. A botritiszt egyenesen jó barátnak tartja a borászatban, nem védekezik ellene. A rovarvédelmet a paraziták végzik el. Meglepte a hallgatóságot, amikor kijelentette: a fő ellenségnek a seregélyt tartja. Volt eset, hogy tíz perc alatt három hektár termését fogyasztotta el egy madárfelhő.