Anyagyilkos lázadó

- Eltűnt Éva, a testvérem. Napok óta nem találom, és a kislánya sem tud róla semmit - ezzel kereste meg a bátonyterenyei kapitányságot egy dabasi nő augusztus 20-án. A rendőrök gyanúsnak találták az ügyet, ezért hamarosan megjelentek a keresett asszony családi házánál. A kapuban a kamasz lány, G. Judit azzal fogadta őket, az édesanyja Salgótarjánba indult vásárolni, de már egy hete nem jött haza.
- Aggódom érte, mert szívbeteg - mondta a bakfis, aki néhány napja már egy fiatalemberrel lakott a falu központjához közeli, kétszintes szülői házban.
Esténként zeneszó és a bulizó társaság zaja verte fel az utca csendjét. A szomszédok furcsállották, mert a kis család korábban csendesen, elvonultan élt, még látogató is ritkán fordult meg náluk.
- A nyomozók adatgyűjtésbe kezdtek, és különös információk birtokába jutottak - avat be a történet részleteibe Kaszás Ottó rendőr alezredes, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője.
Kiderült, hogy az eltűnt 57 éves asszony férje halála óta gimnazista leányával kettesben élt a szépen rendben tartott házban. Volt egy panellakásuk is Mátranovák telepi részén. A négyemeletes épület lakói napok óta arra panaszkodtak, hogy orrfacsaró szagok terjengenek a lépcsőházban. Mikor a rendőrök betörték az ajtót, odabenn egy mésszel leöntött holttestre bukkantak. Kiderült, hogy a halott Évát találták meg. Részvétüket nyilvánították az árván maradt kislánynak.
A körülmények bűncselekményre utaltak, így a megyei bűnügyi igazgatóság nyomozói folytatták a munkát. A környékben lakók elbeszéléséből lassan összeállt a kép. Hamarosan gyanúsítottként hallgatták ki a rendőrségen az egykedvűen viselkedő kamasz lányt és barátját, a 21 éves, fővárosi illetőségű K. Dénest. A tettestársak a bizonyítékok hatására még aznap éjjel megtörtek, és előbb a lány, majd a fiú is beismerte a gyilkosságot.
{p}
Vallomásukban mindketten a rideg szülőket okolják szörnyű tettükért. Négy éve, az édesapja halála óta megromlott a viszonya az édesanyjával, az asszony olykor kezet is emelt rá - állítja a kitűnő tanuló G. Judit, aki két idegen nyelvet beszél, és most kezdené a harmadik osztályt egy salgótarjáni gimnáziumban. Kamaszkori lázadás vett erőt a bakfison, a nyár elején hirtelen megváltozott: rocker lett, üvöltő zenét hallgatott, tetőtől talpig fekete szerelést öltött, nadrágjára korbácsot kötött.
Judit az egyik világhálós társkeresőn ismerkedett meg Dénessel, rokon lélekre talált benne. A hónapokig tartó levélváltás során rengeteg közös vonást fedeztek fel egymásban, s mindketten panaszkodtak, hogy pocsékul jönnek ki az anyjukkal. A fiú egy csepeli lakótelepen élt elvált édesanyjával és öccsével. Alkoholista apjáról állítólag csak annyi emléke maradt, hogy ötéves korában szántszándékkal rácsapta az ajtót a kezére. Dénes korábban egy műszaki főiskola hallgatója volt, ám sikertelen vizsgái miatt eltanácsolták, így aztán alkalmi munkákból tengődött.
Több mint fél évig arra sem telt neki, hogy jegyet váltson, és meglátogassa Juditot. A fiatalok egészen júniusig vártak az első randevúra, akkor azonban, a salgótarjáni motorostalálkozón, már egy sátorban töltötték az éjszakát. A bakfis titokban tartotta viszonyukat az anyja előtt. Dénes mamája tudott róla, ám - fia szavai szerint - "parasztkurvának" titulálta a lányt. A családi háborúság augusztusban robbant ki, amikor Dénest az anyja - verziója szerint egy elmulasztott mosogatás miatt - elzavarta csepeli otthonukból. A fiatalember Juditnál keresett vigaszt, s közösen kiötölték, hogy a fiú vegye bérbe az évek óta üresen álló bányásztelepi lakást. Az ügyletet sikerült nyélbe ütniük, és Éva nem is sejtette, hogy lánya barátjának adja ki viszonylag borsos áron, havi 36 ezer forintért.
{p}
Az albérlő beköltözött, de megegyeztek, hogy augusztus 12-én délután tud csak fizetni, mert akkor érkezik a számlájára a pénz. Dénesnek fedél ugyan volt a feje fölött, de egyetlen vasa sem volt, szavai szerint az utolsó két nap csak hagymán élt. A kitűzött napon Éva és a lánya délben megérkeztek, s az aszszony kérte a lakbért. Néhány órába telt, mire a fiú valamilyen korábbi alkalmi munkájáért megérkezett bizonyos összeg, és azt felvehette a közeli bankautomatából, ám addigra elmérgesedett a hangulat a lakásban.
A fiatalember váltig állítja, hogy Éva a lányát is szidalmazta. Ezért történhetett, hogy Judit elvesztette a fejét, s váratlanul az anyja mögé került, majd átkulcsolta a nyakát. Dénes ekkor felkapta a hűtő tetejéről a húsklopfolót, és - állítólag szerelmét féltve - verni kezdte a nő fejét. A termetes asszony védekezett, mire a fiatalember kést ragadott, és megszurkálta. Az áldozat mégis csaknem kiszabadult, ezért a férfi lefogta, s a lány döfte anyja testébe a késpengét, majd ütni kezdte egy kávéfőzővel. Éva még mindig élt. Ekkor vasalózsinórt tekertek a nyakára, s kétfelől meghúzták, azaz szabályszerűen megfojtották.
Amikor látták, hogy meghalt, Dénes viszszavette az átadott lakbért, majd elhagyták a lakást, és átköltöztek a családi házba. Hogy legyen miből fedezniük kiadásaikat, Judit az anyja bankkártyájáról is leemelt százezer forintot. A holttestet valahogy el kell tüntetni - ez vezérelte a tettestársakat, amikor este viszszatértek a lakásba. Iszonyodtak a halott látványától, a nehéz testet felemelni sem tudták, nemhogy észrevétlenül elszállítani. A napok közben csak teltek. Elhatározták: meszet vásárolnak a nádújfalui tüzépről, s azzal fertőtlenítik az oszlásnak indult testet. Így is tettek. Naivan abban bíztak, hogy a mész majd szétmarja a tetemet, s így eltüntethetik a nyomokat.
{p}
A negyedik emeleti lakás küszöbe még mindig meszes a mátranováki bányásztelep panelházában. A 10-es számú ajtót hatósági pecsét zárja. A szomszédok legtöbbjénél hiába csöngetek. Végül az első emeleten szóba áll velem egy fiatalasszony.
- Hallottam a kiabálást azon a délutánon, de itt megszokott az ilyesmi. Olyan család él fölöttünk, a másodikon, ahol gyakori a veszekedés, gondoltam, ez is csak a szokásos műsor. Behúztam az erkélyajtót, és kész - meséli barátságosan a szomszéd.
Annak sem tulajdonított különös jelentőséget, hogy a szellőzőnyíláson át furcsa, édeskés szag kúszott a fürdőszobájukba. Akkoriban az utcai lámpákat is elrontotta valaki, így esténként sötétbe borult az épület bejárata. Többen látták azt is, amint Judit egy mésszel megrakott kiskocsit húz a járdán, majd veszekszik a barátjával, hogy emelje már. A dolog mégsem tűnt fel senkinek.
- Talán én voltam az utolsó, aki találkoztam Évával. Csendes, rendes nyugdíjas aszszony volt, nem ezt érdemelte. Nem voltak rosszban a lányával, mindig kézen fogva láttuk őket az utcán. Szerintem sátánista lett ez a lány, valami szektába keveredett - fűzi a szót egy jól értesült helybeli, akivel a családi ház közelében, a falu központjában futok össze. Az ezermester hírében álló férfi augusztus 11-én kopogtatott be G.-ékhez, hogy a háziasszony kérésére kiűzze a lódarazsakat, mert befészkelték magukat az ablaktokba. - Panaszkodott Évike, hogy a lánya rossz bandába került, de Judit nem hagyta, hogy tárgyaljunk. Mindig ott téblábolt körülöttünk, pedig félt a darazsaktól. Kész tény lehetett már akkor, hogy elteszik láb alól, mégpedig a pénzéért - erősködik a férfi.
Úgy esett, hogy elsőre nem végzett a munkájával, ezért még vagy négy délután visszament, s kereste az asszonyt, de hiába. Csak a lány nyitott kaput, vonakodva, s fentről, az erkélyről egy idegen, nagydarab fiatalember figyelte az eseményeket. - Este is láttam őket, mikor jöttem a gázcseretelepről - állítja a szemtanú. Mutatja, ott ültek a padon, majd egy láda sört cipelve házibuliba mentek. Még köszöntek is, mintha minden rendben volna.
A gyilkosság után hajnalig mulattak, aztán reggel odaszólt a fiú: "Gyere, mert otthon még dolgunk van, takarítani kell..."
- Nem tudok erről beszélni - törli a könynyeit a mátranováki tanárnő, aki négy évig tanította Juditot. Aztán mégis belekezd. - Furcsa, zárkózott gyerek volt, nem talált barátokat még a gimnáziumban sem. Hatodikos lehetett, amikor meghalt az édesapja, talán azt nem tudta feldolgozni. Sose felejtem el, ahogy állt a sírnál a felnőttes gyászruhájában. Kitűnően tanult, de az órákon is gyakran elrévedezett, mint aki fantáziavilágban él. Szúrós volt a tekintete, néha gonoszság villant benne - meséli a pedagógusnő.
Arra is emlékszik, hogy meglepődött nyáron, amikor összefutott Judittal: - Szőke, kék szemű kislány volt, s most egyszeriben koromfeketére festette a haját, a szemét meg sötét tussal húzta ki. Valahogy megborzongtam, pedig senki sem sejthette, hogy mi lesz a vége. Hogy egy félárvából anyagyilkos válik...