Írom a levelem?

Amikor ezeket a gondolatokat írom, még a nyári leveleiteket olvasgatom, s találtam is egy éppen ideillőt, amit Török Kitti írt Hajdúböszörményből:
"Ezt a levelet egy unalmas csütörtök délután írom, arra gondolva, hogy nektek elmondhatom, milyen dolgok kavarognak a fejemben. Egy debreceni gimiben tanulok, humán tagozaton, és ebben az évben voltam elsős. Megmondom őszintén, nem valami könnyű egy kilencedikes élete... Egyrészt meg kell felelned az új tanároknak, és sokat kell tanulnod, másrészt lassan ki kell rajzolódnia benned, hogy mi szeretnél lenni, ha nagy leszel! Az osztálytársaim döntő része már elhatározta, mi szeretne lenni. (És ne higgyétek, hogy olyan határozottak!) Szóval idővel én is elkezdtem gondolkodni, és rájöttem arra, hogy ügyvéd, bíró, régész és pszichológus nem leszek... Ilyen világmegváltó határozottsággal álltam szemben a többiekkel. Pár hét múlva pedig beléptem a suliújság szerkesztői körébe - és megtört a jég... Most ott tartok, hogy imádok írni és a későbbiekben is ezzel szeretnék foglalkozni, ami nálam nagy lépés. Már csak az a kérdés, hogy mennyire időtálló az elképzelésem. Másoknak is csak azt tudom tanácsolni, hogy senki ne sürgesse a döntést, mert azzal mindent összezavarhat. Így pedig észre sem veszi az ember, és azon kapja magát, hogy végre talált egy olyan elfoglaltságot, ami leköti, amiben jól érzi magát, és amit jövőbeli életében is el tud képzelni."
Kitti gondolatai felnőttnek és iskolásnak egyaránt megszívlelendőek. Igaz, töprengésre csak a kilencedik és a tizedik osztályosoknak van módjuk, a tizenegyedikesek és a végzősök komoly döntés előtt állnak. Az lenne a legjobb, ha mindannyian kedvetek szerint választanátok ki a számotokra legmegfelelőbb hivatást. Nem tudom, hallottatok-e arról a felmérésről, amelyben az áll, hogy a középiskolai érettségi ma már nem elegendő a karrierhez. Ez a tény egybecseng a tizenéves lányok álláspontjával, akik úgy gondolják, hogy a gimnázium elvégzése után, a családalapítást követően nem szeretnének háziasszonyként otthon maradni. A megkérdezett középiskolások többsége azt mondta, hogy szeretne továbbtanulni, diplomát szerezni, karriert és szép jövőt építeni. Ma már a szakmunkáscsaládokban nevelkedő, városban élő társaitok kétharmada is azt tervezi, hogy elvégez valamilyen főiskolát vagy egyetemet. Az elmúlt évtizedekhez képest a kisebb településeken élő fiatalok sem szeretnének már olyan sokan a szülőfalujukban letelepedni. A falusi fiúk döntő többsége ugyancsak diplomaszerzésre törekszik, míg a falusi lányoknak csak a fele tervezi a továbbtanulást valamilyen felsőfokú intézményben. Az utóbbiak azt vallják, hogy a család nagyban megsínyli, ha az asszony is dolgozik.
Messzire kalandoztam a tanévkezdéstől s a gondtalan diákévektől. Kittinek igaza van, úgyis eljön az életetekben az a pillanat, amikor döntenetek kell. Addig is minden jót nektek! Üdvözlettel: