Ritmusok - érzések

Szerelem
A legendás Genesis együttes dobosa, Phil Collins az utóbbi időben ritkábban hallat magáról. Sorrendben utolsó albuma 2001-ben látott napvilágot, annak előtte pedig 1999-ben írt filmzenét a Tarzanhoz. A kristálytiszta hangú énekesről futótűzként terjedt el, hogy vészesen megromlott a hallása, de ez csak rosszindulatú pletyka volt, mivel a dobosoknál egyáltalán nem ritka az efféle egészségkárosodás. De nem is emiatt szólunk most Collins mesterről. A napokban került piacra dupla válogatáslemeze, a Love Songs (A Compilation... Old And New), melyen összesen huszonöt lírai szerzemény kapott helyet. A művész több gyűjteményes albumot tudhat már magáénak, de kifejezetten csak szerelemről szóló tematikus kiadványa még nem volt. Hát most itt van! Időben egészen a nyolcvanas évekig araszolhatunk vissza, hogy a legszebb Phil Collins-slágereket sorra felidézzük. Do You Remember?, One More Night, True Colours, Two Hearts - hogy csak néhányat említsünk a régi kedvencek közül. De hallhatók az újabbak is, köztük a Testify, a You'll Be My Heart (Tarzan) és záróakkordként felcsendül négy, koncerten rögzített felvétel. (Atlantic/Face Value Records)

Oxigén
Jean Michel Jarre, a francia popmuzsika óriása, az elektronikus zene varázslója pályafutása során hatvanmillió hanghordozót adott el a világban. Első átfogó műve, az Oxygene 1977-ben jelent meg. A műfajteremtő produkciót követte még néhány: az Equinoxe és a Magnetic Fields ugyancsak szép sikereket ért meg. Ez utóbbi anyaggal Kínába is eljutott koncertezni a művész. Jean Michel jegyez egy rekordot: 1983-as Music For Supermarkets című zenei alkotásából egyetlenegy példányt nyomtak, majd gyorsan elárverezték, a mesterszalagokat pedig megsemmisítették. Aztán eljárt az idő a mágus felett, újabb próbálkozásai nemigen jöttek be, úgyhogy a komponista többéves visszavonulót fújt. De a kilencvenes évek végén ismét előkerült, s megint bedobta az Oxygene-témát. Hogy nem felejtették végleg el, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy 1990-ben kétmillió ember előtt mutatta be a Waiting For Cousteau című albumát. Ezúttal is róla szólnak a hírek: egy CD-t és egy DVD-t tartalmazó dupla korongot dobott piacra a kiadója. Az örökzöldnek számító világszámok mellett szereplő három vadonatúj dal azt jelzi, a komponistafenomén töretlen lelkesedéssel dolgozik. (Warner Music)

Páros
Az öregedő walesi playboy, az öblös hangú Tom Jones hatvan fölött is képes remekműveket létrehozni, olyannyira, hogy az új generáció sem legyint teljesítményére. Erre bizony nem mindenki képes! Az egykori csalogány - akiért dobognak a női szívek - bebizonyította, hogy nem csak ósdi szerelmes dalokkal képes rivaldafénybe állni. Ezúttal egy nagyszerű társra talált, mégpedig Jools Hollandra, aki tizenhat éves korától a Squeeze zenekar zongoristája volt, majd szólópályára keveredett, jelenleg pedig zenei műsort vezet az angol televízióban. Holland nem hagyott fel a muzsikálással sem, Rhytm And Blues Orchestra nevű csapatával folyamatosan koncertezik és lemezeket ad ki. És sokak örömére összetalálkozott Tom Jones-szal. Tizenkilenc felvételt készítettek együtt. A virtuóz zongorista majdhogynem szétveri a hangszerét, az énekes is belead apait-anyait. Vannak közös számaik, de feltűnik a szerzők között Count Basie, Willie Dixon és Jerry Lee Lewis is. Úgyhogy sokszínű a lemez, egyaránt merít a country, a rock and roll és a rhytm and blues harmóniáiból. (Warner Music/Radar)