Megveszem a saját országomat

- Napjainkban a vidékfejlesztés a szólamok szintjén kedvelt fogalom a hazai közéletben. Mondhatni olyan gumicsont, amelyet ki-ki a saját szája íze szerint rágcsálhat.- A fogalom értelmezése tág határok között mozog. Az egyik álláspont hirdetői szerint a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés közé egyenlőségjelet lehet tenni. E nézetnek számos híve van az agrártárcánál is, pedig az Európai Unió vidékfejlesztési politikája egészen más. Mégsem szamárság ez, mondhatnánk, hiszen nálunk három-öt millió ember, az ország lakosságának harmada-fele valamilyen módon, ha csupán áttételesen is, kötődik a mezőgazdasághoz. Igen ám, de az agrártárca másként gondolkodik. A nemrég elkészült nemzeti agrár- és vidékfejlesztési stratégiában, amit mi nem tartunk kiérleltnek, úgy fogalmaznak, hogy Magyarországon a jövő birtokszerkezetét hat-hétezer társas vállalkozás és nyolcvan-százezer magángazdaság határozza majd meg. Ebben az összefüggésben fatális tévedés a vidékfejlesztést a mezőgazdasággal egyenlővé tenni, mert nem szól a "feleslegessé" váló két és fél-három millió ember sorsáról. Az iparszerű mezőgazdaságnak ugyanis nem alternatívája a második pillérnek is nevezett vidékfejlesztés. Ez utóbbi a hagyományos mezőgazdaságban működő embereknek, vállalkozásoknak és a mezőgazdaságon kívüli más szereplőknek is kínál például a táj- és természetvédelem érdekeit vagy más helyi adottságokat előnyben részesítő, anyagilag is elismert termelési és szolgáltatási lehetőségeket. Szerintem a párhuzamosok hamarabb fognak találkozni, mint az agrárium versenyképességét, illetve a több lábon álló, fenntartható gazdálkodást hirdető, egymástól alapjukban eltérő álláspontok.
- Mivel tudná mindezt érzékeltetni?
- Naponta kapunk híreket a kisemberek kifosztásáról. Arról, hogy a jogban és a pénzügyekben jártas "ügyeskedők" miként lépnek meg milliárdokkal a zsebükben. A Wallis Rt. vállalkozása, a Hajdú-Bét nemrég megbukott. A céget felszámolják, ám több százmillió forinttal adósa maradt sok-sok kisegzisztenciának. Ennek a vircsaftnak semmi köze a vidékfejlesztéshez. De korábban sem volt jobb a helyzet. Legalább három évtizede figyelem a vidéket, és állítom: a falurombolás igenis végbement. Az 1971-ben elfogadott településfejlesztési koncepció az ország lakott helységeinek kétharmadát életképtelennek nyilvánította. A központosítás káros következményeinek levét azóta is isszuk.
{p}
- Ön Herencsényben földet, házat vett. Jövőjét ott képzeli el. Mit akar ezzel bizonyítani?
- Úgy oldom meg a magyar földkérdést, hogy megveszem a saját országomat, történetesen ebben a nógrádi falucskában. Olyan életmódot és gazdálkodási stílust szeretnék kialakítani, ami megmutatja: lehet másként is létezni, mint ahogy az napjainkban dívik. Méghozzá a társadalom szövetét alkotó kisebb közösségekre alapozva. Osztrák és dán példák mutatják, hogyan lehet oldani a települések és a vállalkozások energiafüggőségét például biomassza égetésével vagy napkollektorokkal. Az esetleg rossz minőségű vizet pedig egyszerű desztillálás után lehetne fogyasztani.
- Mindez illúzió, egy letűnt világ iránti nosztalgiázás, vélhetik sokan.
- Nekik az a válaszom: ha így élünk tovább, akkor végleg eltűnünk a föld színéről. Úgy járunk, mint az a filmrendező, aki az amerikai társadalomról az átlag USA-beli polgár életmódját vállalva készített filmet. A harmadik hét után közölte vele az orvosa: ha a "mekis" táplálkozást folytatja, akkor a májáért nem vállal garanciát. Mi magunk is tapasztalhatjuk, milyen sok a táplálkozási hókuszpókusz. Ennyit a letűnt világról; s ezért kell nekünk úgy az uniós LEADER program, mint egy falat kenyér.
- Olvasóink közül többen nemigen értik az utóbbi fogalmat.
- A LEADER egy hosszú francia kifejezés kezdőbetűiből ered, s olyan együttműködési módszert jelent, amelynek lényege a vidéki gazdaság élénkítését célzó akciók közötti kapcsolat. Ez utóbbi a lényeg, noha a kedvezményezettek gyakran ismételgetik a panaszt: kevés a pénz. Nem a pénz a legnagyobb hiánycikkünk, habár korunkban úgy tűnhet, minden körülötte forog. Kevés az információ, vagyis az a tudás, hogy miként lehet megszerezni a pénzt. De legkevesebb mégis az együttműködésre való képességből van, a LEADER pedig pontosan ezt ösztönzi. Helyi szinten, egy-egy térségben kapaszkodjanak össze az emberek, s közösen formálják meg azt a programot, amelynek segítségével a benne részt vevő települések lakói boldogulhatnak. A LEADER-filozófia lényege tehát a helyi kezdeményezés, ami a közösen kialakított programokra elnyerhető uniós támogatások felhasználására, a pénz elosztására is kiterjed, arról is maguk az érintettek dönthetnek tehát.
{p}
- Milyen szakaszban van jelenleg nálunk a LEADER?
- Közeledik a rajtvonalhoz. A csatlakozás utáni időkre gondolva 2000-ben kezdődött a kísérleti program, s az unió már áldását adta arra a dokumentumra, amely alapján nálunk is kezdődhet a LEADER. Remélem, jövőre ténylegesen beindul, s nem fogunk a SAPARD-programhoz hasonlóan szégyenteljes három évig még várakozni. A LEADER első lépcsője a képzés, majd a helyi intézmények, az úgynevezett akciócsoportok és a gesztor szervezetek kialakításán a sor, amelyek az egész ügyet mozgatják. Ezt követi a helyi program közös megalkotása, amellyel pályázni kell majd a támogatási forrásra. Az öszszeg várható mértéke LEADER-térségenként, például 10-12 közös ügyre szövetkező szomszédos falu esetében, százmillió forint. Legvégül következhet a helyben kiírt és elbírált, sikeresnek ítélt pályázatok megvalósítása.
- Kissé előreszaladtunk. Mennyire van meg az emberekben a készség és képesség az együttműködésre, hiszen nekünk ez nem a legerősebb oldalunk?
- Nehezedő külső körülményekre, erősödő belső együttműködés, erre intem előadásaimon a hallgatóságot. Fel lehet ezt úgy is fogni, hogy nesze semmi, fogd meg jól, de a kijelentés akkor is megállja a helyét. Nálunk vidéken a helyzet elég nehéz, mégsem próbáljuk igazán a belső együttműködést. Talán azért, mert "akikért a harang szól", azoknak a zöme szkeptikus, bizalmát vesztett ember. Nincs kellően gyors és korrekt tájékoztatás, noha minden program és akció tetemes PR-költség-fejezetet tartalmaz. Az érdekelteknek is jobban kellene hajtaniuk az információkat, nem lehet eleve lemondani egy újszerű, a hajdani sokszínű faluközösségek újjáélesztését is kínáló lehetőségről. Merthogy a LEADER ilyen!
- Milyen esélyt lát ma Magyarországon az értelmes vidékfejlesztésre?
- Minden attól függ, hogy mennyire vesszük észre, mondhatnám úgy is: mennyire vetetjük észre az éppen aktuális kormányzatunkkal, és miként töltjük meg az Európai Unió által adott jogi-szakmai kereteket, valamint hogyan használjuk az e célra biztosított jelentős összegeket.