Charles Dickens: Ó, bár egész éven át tartana a karácsony!

Ó karácsony ideje! Igazi mizantrópnak kell lennie annak, akinek nem jut eszébe valami kedélyes emlék karácsony alkalmával. Vannak, akik úgy vélekednek: a karácsony már nem az, ami hajdanán volt, hogy minden újabb karácsony elhomályosít vagy megsemmisít egy-egy dédelgetett álmot, egy boldog célt; hogy a jelen csak arra jó, hogy emlékeztesse az embereket ínséges helyzetükre, csekély jövedelmükre. S arra, hogy a valaha bőséggel megvendégelt barátok mily hidegen néznek vissza rájuk, akik szükségben és nyomorban élnek. Ne figyeljetek oda e komor emlékezésekre. Kevés hosszú életű ember van, aki ne tudna ilyen képeket előhívni az év bármely napján. Így hát ne várj az év háromszázhatvanöt napja közül a legvígabbra siralmas emlékeid elmeséléséhez, hanem húzd oda széked a tűzközelbe, töltsd meg poharad, és küldj körbe egy dalt - és ha szobád kisebb is, mint tíz évvel annak előtte, és ha poharadban áporodott puncs vár szikrázó bor helyett, vágj derűs képet, egy hajtásra idd ki és tölts megint és dudorászd a régi nótát, melyet egykor daloltál, és köszönd meg Istennek, hogy nem ennél is rosszabb sorod...Ki lehet érzéketlen a jóindulat eme áradása és a szerető ragaszkodás megnyilvánulása iránt, melyben bővelkedik ez az évad? Ó, a karácsony családi ünnep! Van-e ennél örömtelibb? Karácsony, maga a szó is varázslat! Elfelejtjük a kicsinyes féltékenységeket és a viszályokat, a társadalmi élet is háttérbe szorul, és a szívek, melyek rég elhidegültek - atya és fia, fivér és nővér -, akik addig elfordultak egymástól vagy hidegen köszöntötték egymást hónapokon át, most viszonozzák az ölelést, múltbeli ellentéteiket a jelen boldogságába temetik. Szerető szívek, kik mindig egymásra vágyakoztak s akiket a hamis büszkeség és méltóság tartott távol egymástól, most újra egymásra lelnek, s minden csupa kedvesség, jóakarat! Ó, bárcsak egész évben tartana a karácsony (bár így volna), s bárcsak az előítéletek s szenvedélyek, melyek jobbik énünket eltorzítják, sosem élednének fel az emberekben, akiknek mindezektől épphogy menteseknek kellene lenniük.