Luciferi alku

Ám az alkotók időközben megijedtek a dolgok súlyától, inkább menet közben stratégiát váltottak, és az egyszerűbb, emészthetőbb, szájbarágósabb befejezés felé vitték el az alkotást. Sok ilyen kimenetelű kísérletet láthattunk már, s most itt a legújabb, Robert De Niróval és Greg Kinnearrel a főszerepben.
Adott egy fiatal házaspár. Fiuk nem sokkal nyolcadik születésnapja után balesetben meghal. A szülők fájdalma leírhatatlan. Ekkor megjelenik a titokzatos doktor (De Niro), aki fölajánlja, hogy visszakapják a gyermeküket. Mégpedig úgy, hogy klónozza a néhány óráig még élő szövetekből, sejtekből. A szülők némi vívódás után belemennek a luciferi alkuba. Jessica újra kihordja a kisfiát, és kilenc hónap múlva egy pontosan ugyanolyan gyermeke születik. A lakhelyüket megváltoztatják, s elvágnak minden olyan szálat, ami a múlthoz köti őket. A doktor klinikája közelében telepednek le. Minden rendben is megy egészen újjászületett fiuk nyolcadik születésnapjáig, amikor néhány napra van attól, hogy túllépje saját, előző életében megélt korát. S ekkor kezdődnek a rémlátomások, merthogy a kisfiú sejtjei emlékeznek a múltra.
Most előjöhetnének fontos kérdések a klónozásról, a tudomány és a természet szembenállásáról, arról, hogy szabad-e beavatkoznunk a természet rendjébe. Elképesztő távlatokat nyithatna a téma - az alkotók ehelyett inkább leszűkítették a látóperemet, és gyorsan kitaláltak valami suskust, ami miatt a filmbeli orvos mégiscsak tesz valamit sutyiban, és igazából ezért van minden; nincs semmiféle morális probléma, vagy ha van is, azt gyorsan be kell söpörni a szőnyeg alá. A befejezéssel se kell sokat bíbelődni, csak minél szájbarágósabb legyen. Az is lett. Többször úgy tűnik, vége a filmnek, de aztán ráhúznak még tíz percet, hátha valakinek nem lenne egészen világos a mondanivaló. Így újból körülszaladják, s mindenki megnyugodva térhet haza a moziból. Merthogy nem történt semmi érdemleges.(Forgalmazza az SPI International Magyarország Kft.)