Hol a nyugalom mostanában?

Még a nyugdíjbiztosító számítógépei sem értik egészen az új szabályokat, legalábbis erre engedett következtetni Varga Ágnesnek, a szaktárca nyugdíj-biztosítási főosztályvezetőjének a nyilatkozata, mely szerint legalább egy-másfél hónapba telik még, hogy az új számítási módokat alkalmazó program biztonságosan fusson a szervezet informatikai rendszerén. A szabályok végső formát ugyanis csak 2007 legvégén nyertek – az egyezkedés és a halogatás mutatja, menynyire fontos ez a kérdés mind a kormányzat népszerűsége, mind a gazdasági egyensúly szempontjából.
Az alapvető kérdés a következő: mit lehet tenni a nyugdíjrendszerrel, amikor a befizetői oldalon egyre kevesebben vannak – mivel egyre kevesebb gyerek születik –, a haszonélvezői oldalon pedig egyre többen – mert egyre tovább élünk. Vagyis egyre kisebb számú dolgozó tart el egyre több nyugdíjast. Ez a probléma a világnak szinte minden táján fennáll, azonban nálunk speciális magyar gondokkal is szembe kell nézni. Ezek a következők: gyatra foglalkoztatottság, a lakosság rossz egészségügyi állapota, és a közelmúlt azon kormányzati törekvései, amelyek igyekeztek az inaktív népességet valamilyen módon eltüntetni szem elől. Két kiemelkedően veszélyeztetett korosztály van a munkaerőpiacon: a pályakezdők, illetve a nyugdíj előtt állók. A kilencvenes években az előbbieket tömegesen terelte be a kormányzat a felduzzasztott felsőoktatásba, az utóbbiak számára pedig szélesre tárták a rokkantnyugdíjhoz, illetve az előrehozott nyugdíjhoz vezető kapukat. A ’97-es nyugdíjreform fölemelte a nyugdíjkorhatárt, és lassan újra nehezebb lett rokkantnyugdíjhoz jutni, de az előrehozott nyugdíj szabályai megmaradtak – aki hajlandó volt kisebb összeggel beérni, az évekkel korábban mehetett nyugdíjba, sőt emellett dolgozhatott tovább.
Az európai jóléti államok mind szembesülnek e gondokkal, és első válaszuk szinte minden esetben a nyugdíjkorhatár fölemelése. Tehetik, mivel a születéskor várható élettartam akár tíz évvel is magasabb egy nyugat-európai férfi, mint magyar társa esetében. Nagy-Britanniában például hatvannyolc éves új korhatárt tervezgetnek – nálunk a hatvanötöt is félve merik kiejteni a szociálpolitikusok, ami nem is csoda, hiszen az átlag magyar férfi hatvannyolc évnél nemigen húzza tovább, és a várhatóan egészségesen töltött évek számában is tízévnyi lemaradásban van.
Magyarország 2600 milliárd forintot költ évente nyugdíjra és nyugdíj jellegű ellátásra, ebből 500 milliárdot a költségvetésnek kell pótolnia, mivel a járulékok ezt a részt nem fedezik. A nyugdíjak és hasonló ellátások képezik a szociális kiadások nagyobbik részét, amire az ország éves jövedelmének 21 százalékát költjük – ez pontosan 7 százalékkal kevesebb, mint az EU átlaga. A szociális rendszer elsődleges célja, hogy minél több embert tartson a szegénységi küszöb fölött. Ilyen szempontból a magyar szociális kiadások kiemelten hatékonynak számítanak Európában – az átlagosnál kevesebb szociális kiadással a népesség 19-20 százaléka menekül meg a szegénységtől.

Nyugdíjszótár
Nyugdíjkorhatár: az a kor, amikortól nyugdíjba lehet menni. Jelenleg – főszabály szerint – hatvankét évesen.
Szolgálati idő: az első munkaviszonytól a nyugdíjba vonulásig ennyi napot sikerült ledolgozni. A szolgálati időre vonatkozóan sokféle kedvezmény van, legismertebb, hogy a nők gyermekenként plusz éveket kapnak.
Átlagkereset: meghatározott időre visszafelé számítják ki. A keresetet évekre lebontva átlagolják. Az, hogy mi számít bele az átlagkeresetbe, folyamatosan változik, 2007-ben még beleszámolták a nyugdíjjárulékot is, január óta a személyi jövedelemadón kívül a járulékokat sem számolják bele.
Valorizáció: átszámítás mai értékre. Az évekkel ezelőtti átlagkeresetet nem önmagában használják, hanem felszorozzák az infláció és az átlagos bérnövekedés átlagával.
Nyugdíjszámítás: aki elérte a nyugdíjkorhatárt, és meghatározott számú szolgálati éve is van (jelenleg húsz), az elmehet öregségi nyugdíjba. A szolgálati évek számához tartozik egy százalékos összeg, azzal szorozzák a mai értékre átszámított átlagkeresetet, az így kialakult összeget osztják tizenkettővel, és az eredményt hozza a postás minden hónapban.
Előrehozott öregségi nyugdíj: a hatályos szabályok szerint harmincnyolc év szolgálati idő után az általános feltételekkel lehet elmenni nyugdíjba, férfiaknak hatvan-, nőknek ötvenkilenc évesen. Vagyis akinek sok szolgálati éve van, az csak annyit veszít a korábbi nyugdíjba vonulás következtében, hogy kevesebb szolgálati éve miatt kisebb számmal szorozzák majd az átlagkeresetét.
Csökkentett összegű előrehozott nyugdíj: annak jár, aki nem tölti be sem a nyugdíjkorhatárt, sem ahhoz nincs elég szolgálati ideje, hogy előrehozott nyugdíjat kapjon. Ilyenkor az átlagkereset szorzóját tovább csökkentik attól függően, mennyire közelítette meg az igénylő a harmincnyolc év szolgálati időt.
Nyugdíjemelés: a jogszabály kötelezi a kormányzatot, hogy januártól a tervezett infláció és az átlag-bérnövekedés átlagából számolt szorzóval emelje a nyugdíjakat. Ez az idén cirka öt százalék.

Változások
1. 2008-tól egy évvel közelebb kerül a valorizáció (vagyis a szintre hozás) a nyugdíjba vonulás évéhez. Eddig a megelőző évek átlagkeresetét a nyugdíjba menetel előtti második év szintjére hozták, mostantól az első év szintjére fogják. Ez növekedést jelent – a növekedés mértéke az inflációtól és az átlagbér-növekedéstől függ, idén tíz százalék.
2. Az átlagkeresetből ezentúl levonják a járulékokat is a személyi jövedelemadón túl, ami azt jelenti, hogy a nyugdíjszámítás alapja jelentősen csökken. A bruttó bér körülbelül húsz százaléka megy el járulékokra, ennyivel lesz kisebb a nyugdíjszámítás alapja.
3. Aki az előrehozott nyugdíjra 2008-tól szerez jogosultságot, a nyugdíj mellett nem vállalhat a minimálbér szintjét meghaladó teljes idős munkát. Munkaviszonyát a nyugdíjjogosultság érvényesítésekor meg kell szüntetnie, vagy ha munkát vállal, a nyugdíj folyósítását kell szüneteltetni.
4. Tulajdonképpen nem változás, de 5 százalékkal emelkednek a legkésőbb 2007-ben megállapított nyugdíjak az évi rendes emelés miatt – ebben az, aki 2008-ban megy nyugdíjba, csak 2009 januárjában részesül.
5. Jelentős plusz szorzókat kap a nyugdíjszámításban az, aki a nyugdíjkorhatár betöltése után is szerez szolgálati időt.
6. 2009-től szigorodnak az előrehozott nyugdíjba vonulás feltételei – később és több szolgálati év birtokában lehet csak előrehozott nyugdíjba menni.
7. 2013-tól jelentősen csökkennek azok a szorzók, amelyek segítségével az átlagkeresetből a nyugdíjat számolják. A Ratkó-korszak nyugdíjba vonuló népes nemzedéke ugyanazzal a szolgálati idővel is körülbelül húsz százalékkal kap kevesebb nyugdíjat, mint a most nyugállományba menők – aki közülük pechjére a magán-nyugdíjpénztárat választotta, az harminccal.

Jó, ha tudjuk
- Amennyiben 2008-ban az infláció magasabb lesz 4,8 százaléknál, úgy a törvények szerint novemberben kötelező korrekcióra számíthatnak a nyugdíjasok.
- A nyugdíj mellett fenntartott munkaviszonyból származó kereset korlátozása csak a 2008. január 1-jével nyugdíjba vonulókra vonatkozik.
- A szociális ellátást igénybe vevőknek azért nem jár 13. havi ellátás, mivel az a nyugdíjellátással ellentétben nem biztosítási járadék.
- Azoknak, akik ez év januárjában vonulnak nyugdíjba, az új szabályozás meglehetősen késői véglegesítése miatt előfordulhat, hogy akár egy-másfél hónapot is várniuk kell a nyugdíj összegének megállapítására.

A nyugdíjban, nyugdíjszerű ellátásban részesülők száma és a teljes ellátás átlagösszege évenként

Január emelés
előtt

Mindösszesen

Ebből

Öregségi
nyugdíj

Korhatár feletti rokkantsági nyugdíj

Korhatár alatti
rokkantsági nyugdíj

Létszám
(fő)

Átlagösszeg
(Ft)

Létszám
(fő)

Átlagösszeg
(Ft)

Létszám
(fő)

Átlagösszeg
(Ft)

Létszám
(fő)

Átlagösszeg
(Ft)

1990
1994
1998
2000
2002
2004
2006
2007
2007
emelés után

2 586 821
2 948 065
3 138 629
3 145 058
3 103 244
3 068 111
3 053 178
3 045 197
3 045 197

6 048
11 456
20 751
28 844
37 320
48 761
58 414
62 949
66 560

1 461 687
1 588 848
1 652 432
1 671 090
1 664 062
1 637 847
1 658 387
1 676 477
1 676 477

6 450
12 626
23 354
33 258
43 368
57 326
69 145
74 326
78 577

310 186
377 345
397 431
343 768
336 341
344 263
351 799
350 553
350 553

6 225
12 292
22 699
31 929
41 012
53 270
62 430
66 253
70 339

232 617
313 049
380 148
418 746
453 203
462 228
454 348
451 953
451 953

6 218
10 907
18 991
26 990
34 665
44 389
51 882
55 110
57 520

Boldogulj!
Struccfej a homokban. Gondolkodásmód, melyet több millióan képviselünk nyugdíjügyben. Nem önszántunkból. Minimálbéren dolgozunk, minimális járulék terheli jövedelmünket. A nyugdíj, mit majd kapunk, semmire nem lesz elég. Abból nem lehet lakást fenntartani, nemhogy gyógyszert, netán élelmiszert vásárolni. Megoldásként javasolják az önkéntes- és a magán-nyugdíjpénztárakat. De ha megnézzük a számokat, kiderül, hány ember nem fizet, úgymond nem takarékoskodik előre ily módon idősebb korára.
Marad tehát a minimálbér után fizetett nyugdíj. Vagyis mégsem. Mert a minimálbért keresők nagy része zsebbe vagy vállalkozása által kap még „fizetést”. Kérdés, hogy ebből képes-e, akar-e takarékoskodni akármilyen formában is? Százezrek egy fillért nem tudnak félretenni.
Ahogy legalább kétszázezerre becsülik azon magángazdálkodók számát, akik a kilencvenes évek elejétől nem fizetnek nyugdíjjárulékot. Mezőgazdasági munkanélkülivé váltak, aztán földet szereztek, így vagy úgy működtetik törpegazdaságukat. De sem járulékuk nincs elegendő, sem szolgálati évük. Csak családjukra támaszkodhatnak. Vagy abban bíznak, öregen is tudnak majd dolgozni, vagy időben meghalnak.
De nem kellett „modernkori munkaviszony” ahhoz, hogy már tíz éve ilyen helyzetbe kerüljön az ember. Harminc, negyven becsülettel ledolgozott esztendő után. Nincs olyan család, ahol ne kelljen segíteni az időseken.
És az arány csak növekedik. A nyugdíjasbomba ketyeg, és robbanni fog. Az eddigi intézkedések csak tüneti kezelések: kevesek befizetését kell sokak között szétosztani. Az ország öregszik, Európa vénül. Kontinensnyi probléma. Ez nem érdekli azt, aki minden hónapban számolja, hogy mennyit kell még aludni, mire újra csenget a postás.

Öreges bajok a nagyvilágban
KÍNA
A világ legnépesebb országában, az 1,3 milliárd lakosú Kínában a legnagyobb „nyugdíjbiztonságot” a fiúgyermek születése jelenti. A túlnépesedést megakadályozó intézkedések szerint egy házaspárnak mindössze egy gyermek javasolt. Ha azonban a vidéki pár első utódja lány, akkor még egy gyermeket vállalhatnak, mivel a házasodó lányok a férjük családjához költöznek, és így nincs, aki gondoskodjon az öreg szülőkről. Kínában minden tizedik ember hatvan év feletti. Állami nyugdíjra mindössze két csoport jogosult: a városi alkalmazottak 900-1000 jüant (22-24 ezer forintot) kapnak, míg ennél kevesebbre jogosultak azok a falusiak, akik betöltötték a hatvanadik évüket, és az államtól bérelt földjüket visszaadták. A problémát kísérletképpen úgy igyekeznek orvosolni, hogy a nyugdíjalapba egyaránt befizethetnek munkaadók és munkavállalóik, a parasztoknak pedig külön alapokat hoznak létre.
INDIA
Aki megtagadja az idős szüleiről való gondoskodást, azt a bíróság havi járadék fizetésére kötelezheti – mondja ki a törvény Indiában. A Föld második legnépesebb országában mondhatni megoldatlan állami szinten a falusi lakosság öregkori járadékának rendszere, itt hagyományosan az idősekkel együtt élő fiatalabb nemzedékek gondoskodnak szüleikről. Az indiaiak foglalkozástól függően 58, 60 vagy 62 éves korban mennek nyugdíjba; mindössze a lakosság tíz százaléka (többségük városi) jut nyugellátáshoz. A járandóság összege 800-1200 rúpia (3600-5400 forint). Bár külföldi biztosítótársaságok több mint hétszázféle magánnyugdíj-biztosítási csomagot kínálnak, ezt csupán az indiaiak egy százaléka engedheti meg magának – ami ott persze tízmillió embert jelent.
JAPÁN
Első hallásra megéri a szigetországba születni: Japán ugyanis világrekorder a születéskor várható élettartamban, vagyis itt élnek legtovább az emberek. Aztán ha jobban belegondolunk: 2055-re a világ legidősebb országává válik azáltal, hogy a lakosság negyven százaléka nyugdíjaskorú lesz. A kormány ezért a 2004-es 13,58 százalékról 2017-ig fokozatosan a fizetés 18,3 százalékára növeli a munkáltató és a munkavállaló által fele-fele arányban fizetendő nyugdíjjárulékot. A nyugdíjkorhatár 2013-ra több lépcsőben 65 évre emelkedik. De még ezekkel az intézkedésekkel együtt sem kapnak majd annyit a jövő öregjei, mint a maiak: átlagkeresetük ötven százalékából kell majd megélniük idős napjaikban.
EURÓPA
Kontinensünk számos országában elsősorban a nyugdíjkorhatár emelésében látják a megoldást. A szomszédos Ausztriában a tervek szerint a férfiak mellett a nőknél is 65 évre nőne a nyugdíjba vonulás feltétele; itt egyébként 663 euró (kb. 170 ezer forint) az egyedül élő nyugdíjas minimáljuttatása. Angliában mintegy 1000 fontot (kb. 350 ezer forintot) kapnak kézhez a nyugdíjasok; az angolok a jövőben 68 évre tolnák ki a korhatárt. Németországban az átlagnyugdíj 1015 euró (kb. 260 ezer forint); a korhatárt 2028-ig fokozatosan 67 évre emelnék.