Hogy megérje munkát vállalni

Munkavégzéshez kötött segély vagy munkateszt lenne a csodafegyver azokkal a polgárokkal szemben, akik a minimálbér helyett a szociális juttatások és a feketemunka kombinációját választják. Homályos kormányzati intézkedéscsomag és ezzel párhuzamos önkormányzati kezdeményezések igyekeznek változtatni a katasztrofális foglalkoztatási viszonyokon.

EgyébBalogh Mária2008. 03. 21. péntek2008. 03. 21.

Kép: Kozmunka, kozerdeku munka 2005.09.22. foto: Nemeth Andras Peter

Hogy megérje munkát vállalni
Kozmunka, kozerdeku munka 2005.09.22. foto: Nemeth Andras Peter

Komolyabb feltételekhez kötné a rendszeres szociális segély utalását Csige Tamás, Hajdúdorog polgármestere és Éles András, Hajdúnánás első embere. A két hajdú-bihari önkormányzati vezető március elején járt Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknél, hogy ismertessék szokatlan, de népszerűnek tűnő javaslatukat.
A városvezetők úgy vélik: ha a rendszeres szociális segélyhez jutást felzárkóztatási programhoz, közmunkához kötik, mindenki jól jár. Ha hetente akár csak 3-4 alkalommal vállalnak munkát az érintettek, vélhetően kiegyensúlyozottabb lesz az életük, aminek jótékony hatását a családjuk is érezni fogja. A rendszeres munka végzése hozzásegíti az állástalanokat, hogy később könnyebben visszatérhessenek a munka világába, s ne szokjanak el az alkalmazkodástól és a felelősségvállalástól. Csige Tamástól megtudtuk, hogy a különféle segélyben részesülők kötelesek lennének a számukra felajánlott közmunkát elvállalni. Lehetőség szerint olyan tevékenységet kínálnának a segélyezetteknek, amely végzettségükhöz közel áll. Ezt a programot azért is tartják fontosnak a polgármesterek, mert számos, segélyből élő ember feketemunkát vállalva egészíti ki szociális járandóságát, s ezért kibúvókat keres törvényes kötelezettsége alól. A polgármesterek javaslata között szerepel az is, hogy a segélyben részesülők körében bevezessék a rendszeres egészségügyi vizsgálatot. Így minimálisra lehetne csökkenteni azoknak a számát, akik hamis egészségügyi okokra hivatkozva akarnak kibújni a munkavégzés alól. A miniszterelnök egy héten belül felvette a kapcsolatot az önkormányzatok vezetőivel, s már több mint negyven település csatlakozott a hajdú-bihari kezdeményezéshez. Csige Tamás kollégái segédletével a világhálón keresztül juttatja el a programot az ország 3200 önkormányzatához, s április végére már a társadalmi vitán, véleményezésen is szeretnének túllenni. Ezt követheti a parlamenti döntés, a törvénymódosítás, majd – legkésőbb jövő év januárjában – a program beindítása.
A kezdeményezés rengeteg kérdést vet fel, mivel a „segélyen élők” csoportja nem egységes: összességében azokról az aktív korú, de nem dolgozó állampolgárokról van szó, akiket különböző jogcímeken az állam tart el. A jogcímek közé tartozik a rokkantnyugdíj, amely egészségcsökkenés és megszerzett szolgálati esztendők alapján jár, a családi pótlék, amely alanyi jogon jár a szülőknek, s végül a rendszeres szociális segély, amely e jövedelmeket a létminimumhoz elégséges szintre kiegészíti. Ezeken kívül még néhány jogcímen kaphat az állampolgár segítséget az önkormányzattól – a legjellemzőbb a lakásfenntartási támogatás és az ápolási díj.
Nagy kérdés azonban, hogyan valósulhat meg akár a kormányzat, akár a Hajdú-Bihar megyei önkormányzatok javaslata. A jelenlegi törvény szerint a segélyt nem lehet munkavégzéshez kötni. Az sem egészen világos még, milyen keretek között végeznének munkát a segélyezettek, ki fizetne érte, milyen csatornákon keresztül – egyáltalán mit is csinálnának ezek az emberek? A legvégső kérdés még mindig az, hogy az így a munkaerőpiacra visszaterelt, jellemzően iskolázatlan embereket hol és milyen vállalkozások alkalmazzák majd.

Segély-generáció
Munkateszt, a közmunkarendszer teljes átalakítása, a kiskönyves foglalkoztatás kereteinek szűkítése – ezek a legfeltűnőbb elemei annak az új kormányzati csomagnak, amellyel Lamperth Mónika szociális és családügyi miniszter járta körbe a régióközpontokat.
– Felnőtt egy generáció, amelynek már a szülei is tartósan munkanélküliek voltak, és amely csak a segélyek igénybevételére alapított életstratégiát ismeri – ezzel a megállapítással nyitotta előadását Szegeden Lamperth Mónika. – Ennek a jelenségnek a visszaszorításához egyszerre kell fellépni a feketemunka ellen, elérni, hogy megérje munkát vállalni, valamint segíteni a leghátrányosabb kistérségeket abban, hogy bővítsék a foglalkoztatást. Magyarországon ma 430 ezer álláskeresőt tartunk nyilván, ebből 140 ezer részesül rendszeres szociális segélyben, s a számuk egy év alatt 9 százalékkal növekedett. Ezen felül 350 ezer olyan munkaképes korú ember él az országban, akiről semmit sem tudunk.
A megoldási javaslat még a társadalmi vita fázisában tart. Legmarkánsabb eleme a munkateszt, amely alapján szakemberek állapítanák meg a rendszeres szociális segély megítélése előtt, hogy az illető képes-e és akar-e dolgozni. Kizárnák a segélyből a feketén dolgozókat, szigorúbb ellenőrzést ígérnek. A kiskönyves foglalkoztatás túlzott munkaterhet jelent a munkaügyi központoknak, de túl nagy kiskaput a vállalkozások számára, így a tervek szerint csak meghatározott, szűk körben hagynák meg, például a mezőgazdasági idénymunkában, illetve természetes személy vagy kiemelten közhasznú szervezet munkáltató esetén. A leghátrányosabb helyzetű 47 kistérségben a tíz fő alatti nettó foglalkoztatás-növekedés után járadékmentességet kapnának a kisvállalkozások. Mindezt kiegészítenék egy egységes szociális és munkaügyi adatbázissal, valamint személyenként egységes folyószámlán tartanának nyilván minden szociális juttatást.

Adj, király!
– Évi hetvenötmilliót költünk el segélyjellegű kifizetésekre, de ebből hatvankilencet utófinanszírozás formájában kifizet az állam – mondja Sánta Gizella, a háromezres Csongrád megyei község, Ruzsa polgármestere. – A törvény tiltja, hogy a segélyt munkához kösse bárki. Ugyanakkor nálunk a juttatások közül a rendszeres szociális segély a legnagyobb falat.
– Tíz-tizenöt főnek fizetünk csak rendszeres szociális segélyt – mondja Csáki Béla, Fülöpjakab első embere. – Sokan elmennek dolgozni idénymunkákra, akár feketén, akár munkavállalói kiskönyvvel, de rendszeres szociális segélyért tényleg azok járnak, akiknek nincsen jövedelmük vagy alkoholisták. Más kérdés, hogy ilyen kis faluban mire tudnám én őket használni, hiszen nincs emberem, akit odaállítsak melléjük, hogy ellenőrizze, mit hogyan csinálnak. De általában tudjuk, hogy kinek van jövedelme, és az többnyire nem is kér segélyt. Aki, mondjuk, kőműves mellett dolgozik nyaranta, télen bizony megszorulhat. Különben azt is megoldják, a közeli erdőgazdaságból a vágástéri hulladékot olyan szépen kipucolják, hogy öröm nézni. Nekünk nincs okunk panaszra, de hallottam én önkormányzati tanácskozáson olyat is, hogy a kolléga írt Bajnai Gordonnak: vagy pénzt küldjön segélyre, vagy a katonaságot.

Közérdek, közcél, közhaszon
Az rendben van, hogy a segélyezett menjen közmunkálkodni – de nem mindegy, hogy mit értünk ez alatt. Van közérdekű munka, közcélú munka és közhasznú munka. Mindegyik más forrásból, másként táplálkozik, így más a hatása is.
Közcélú munkára az önkormányzatok egyre csökkenő kerettel rendelkeznek. Ez kisebb falvakban egy-két, nagyobb településeken akár négy-öt személy egész évi alkalmazására ad lehetőséget – ezek rendszerint takarítónők, konyhások, gondnokok.
Azután van a munkaügyi központok által a Munkaügyi Alapból adott összeg, ami néhány ember idénymunkákra való alkalmazására elég, alkalmanként általában három hónapra. Bérük egy részét az önkormányzat állja. Ez a közhasznú munka. Emellett vannak külön közmunkaprogramok, amelyekre pályázni lehet, de általában nem egyénileg, hanem kistérségi szinten: ha nyer a pályázó önkormányzat, akkor megint alkalmazhat néhány embert háromtól hat hónapig; ezek azok az emberek, akiket tavasszal látunk virágágyást kapálni. Jobbára őket is a munkaügyi központ finanszírozza némi önkormányzati önrésszel, vagyis ez is közhasznú munka.
A közérdekű munka büntetőjogi kategória, kisebb súlyú bűncselekmények, szabálysértések büntetése: a nagyobb önkormányzatok rendszerint összevárnak egy kisebb csoportot, majd kitalálnak valamilyen feladatot, amit a csoport megold, miközben a hatóság által előírt számú napot ledolgozzák.

Mennyi az annyi?
A ruzsai önkormányzat szociális előadója, Varga Rozália két tipikus példával világított rá arra, hogyan áll össze egy segélyezett háztartás bevétele. Első esetben magányos, tartós munkanélküliről van szó, aki együttműködik az önkormányzattal. Fő jövedelme a rendszeres szociális segély, amelynek egy főre eső összegét a nyugdíjminimum százalékában határozzák meg, ez most 25650 forint. Ehhez társul a lakásfenntartási támogatás, ami havi 3-4000 forintra rúghat, ennek összege függ a lakhely alapterületétől kezdve a háztartásban élők számán át egy csomó mindentől. Mindezek mellé emberünk alkalmi munkákat vállalhat kiskönyvvel, és ha ebből származó bevétele nem haladja meg a minimálbér felét, akkor a segélye nem lesz kevesebb. Plusz évente három-hat hónapra részt vehet valamely közmunkaprogramban, ahol minimálbért kap, de amely időszakra nem kap segélyt.
Másik példánk: négyfős család, anya gyesen, apa tartós munkanélküli. Két gyermek után 2 × 13 300 forint a családi pótlék, huszonezer az anya gyese. Mivel együtt laknak, a rendszeres szociális segélyt az egész háztartásra számolják. Egy főnek számít a férj, 0,9 főnek a feleség, 0,8 főnek koponyánként a két gyerek, vagyis a háztartás 3,5 főnek járó rendszeres szociális segélyt kaphatna: 3,5 × 25 650, azaz 89 775 forintot. Ebből azonban levonják a családi pótlékot és az anya gyesét is: végső soron a család jövedelme alkalmi munkák és közmunka nélkül kilencvenezer forintra rúg, amihez jön öt-hatezer forint lakásfenntartási támogatás.

Amikor kuncog a krajcár
Nincs munkám hét éve. Arra se emlékszem, az asszony mikor dolgozott utoljára. Ugyan minek? A segély havi négyezer forint, megemelték a családi pótlékot is, három gyerek után 104 ezret kapunk. Ha kuliznék, hetvenezer se jönne össze, oszt hajnalban kelek, utazok, s oda kaja is kell. A családi pótlék, a segély mellett lakásfenntartási támogatást is kapunk. Csak a villanyért fizetünk. Fát az erdőből hordok, vagy eltüzeljük, ami a kukában égethető. Ricsi, a legkisebb fiam az óvodában mindent megkap. A lányoknak kaját, tankönyvet adnak az iskolában. Nyárra várjuk a negyedik gyereket, na, annak örömére tán bevállalok egy kis munkát valameddig! Napi másfél-kétezerért, nálunk ennyi a plafon. Azért a mi gyerekeink segélykor banánt is esznek ám! Kocsma, játékgép? Csak ritkán, mert nem futná cigire, az asszony is füstöl. Nincs véletlenül egy szál cigije? Megmondom az őszintét, sok asszonynak a játékgépek miatt üres a lábosa. Néha nekem is elborul az agyam, de akkor kuncog a krajcár, megyek ólat pucolni a mangalicáshoz, úgy bírjuk ki valahogy hónap elejéig. Ritkán kérek az uzsorás Bélától is, mert dupla a kamat, ha meg nem adom meg határidőre, megveret. Béla okos ember. Kiszámolta, mennyit kapnék, ha rendesen dolgoznék. Röhej! Annyit se, mint a családi pótlék meg a segély. Ha nagyon piszkálnak, közmunkára néha elmegyek, ilyenkor a fél utca rajtam röhög. Béla szerint a vállalkozót pláne kerüljem el, az a legnagyobb zsivány! Egy roma sehol se kap annyit, hogy legalább 70 ezer maradjon belőle. Józsi, akinek az apja egy szigorú bányász, megpróbálta, oszt az első fizetés után megvontak tőlük minden támogatást. Hát ezért…?

Z-terv
Menjetek dolgozni ti is, mondhatnánk Karinthy Frigyes szavaival, elvégre erről szól most a kormány és néhány polgármester felindulása. Mármint hogy ne legyen olyan kényelmes, már-már divatosan szakadt dolog tartósan munkanélkülinek lenni, amit feltartott kézzel nyugtáz az ember: le vagyok győzve, most már tartson el az állam, illetve az adófizető kisebbség. Csakhogy ez elég bonyolult probléma, mert itt a segély alternatívája a minimálbér, amely a gazdasági elemzőknek mindig magas, elkölteni viszont alacsony, ellenben megvan az a hátránya a segélyhez képest, hogy dolgozni kell érte, és nem lehet délután nézni a tévében azt a hozzánk hasonló munkanélkülit, aki tízezer forintért ment be a beszélgetőshow-ba idiótát csinálni magából. Vagyis többek között az a baj, hogy a minimálbér meg a segély közel van egymáshoz.
Ezen viszont többféleképpen lehet segíteni. Első (A) esetben növeljük a minimálbért, ezért a gazdasági elemzők sikítanak, a kisvállalkozások kardjukba dőlnek, lelassul a gazdaság, kevesebb lesz a munkahely. B variáns: csökkentjük a munka terheit, de akkor nő az államháztartási hiány, senkinek nem lesz nagyobb kedve dolgozni, mert a minimálbér és a segély közti különbség nem nő – legfeljebb lesz egy-két új munkahely. C-terv: csökkentjük a segélyt. Sajnos fejenként huszonötezer forintból sem lehet olyan királyian élni, speciel én nem tudom, mit esznek ezek az emberek, de biztos, hogy abból sem sokat. Erre jön a Z-terv: hogy dolgoztassuk őket, és akkor már nem lesz mindegy, hogy gürizek segélyért vagy gürizek minimálbérért. Csakhogy nálunk a munkáért munkabér jár.
Ha dolgozom – nevezzük ezt munkatesztnek vagy közhasznú munkának –, azért nem éhhalálra is kevés segély jár, hanem minimálbér: a közmunkakeretből kell finanszírozni. Ha az összes munkanélkülit havi szinten meg akarom dolgoztatni, a mostani évi három hónapot szét kell dobni egész évre: minden hónapban egy hét közmunkára jut pénz egy személynek. Ezzel csak annyi baj van, hogy a közmunkára szezonálisan van szükség, de az embereknek pont egy hét a betanítási ideje.

Fotók: Habik Csaba, Németh András Péter

Ezek is érdekelhetnek