Büntetés

Mert van ilyen is: a szóban forgó asszonyka – férjuram hallgatólagos beleegyezésével! – férfiakkal randevúzgat, a második-harmadik találkozóra kisírt szemmel érkezik, s baja orvoslására némi pénzt kér – persze, persze, csakis – kölcsön. A kissé már elkábult úr pedig tejel. Aztán eltelik még egy-két randi, majd a hölgy tisztázza, hogy nem valók egymáshoz. A pórul járt ürge pedig kissé restelkedve „leírja” a veszteséget.
Jöhet a következő balek.

Ám ezt a hölgyet nem vetem meg, mert csak a férfiak önámítását lovagolja meg.

Ellenben az a nő, aki azért megy férjhez valamely úrhoz, hogy a későbbiekben egy válóper alkalmával jól megkopassza, sokkal inkább ellenszenves nekem.

Teheti: a törvény ezt nem bünteti.