Verd agyon a polgármestert!

Az uzsorások természetesen akkor a mi újságírónkat is elkergették a faluból. Írom, természetesen, merthogy kiderült ez valóban természetes. Az események addig fejlődtek és fajultak, hogy Drávapiski polgármesterét, aki az egyik uzsorával sújtott családot befogadta, életveszélyesen megfenyegették, mi több a kutyáját, Buksit meg is ölték.

A polgármester a falu kocsmájában dolgozó feleségéért ment, amikor is – hallottam az egyik rádióban magától a polgármestertől személyesen -, hogy egy nagy darab férfi úgy hátba vágta, hogy majd kiköpte a tüdejét. A polgármester a rádióban a következőképpen folytatta, aztán kialakult egy szokásos kocsmai verekedés, amire rendőrök is kijöttek, de persze nem csináltak semmit. Itt most megállnék.

A polgármester valóban tehetetlen, egyelőre senki sem védi. Valóban hányingerkeltő, hogy nagyjaink erről-arról, állítólag az ország sorsáról, de most már tényleg komolyan vitatkoznak, míg az uzsorások és áldozataik ügyében valóban nincs megoldás. De most mindezt mégis tegyük egy pillanatra félre.

Vizsgáljuk inkább azt a helyzetet, hogy a polgármester, aki a fotók alapján szintén nem cingárlegény, bemegy a kocsmába az asszonyért, erre jól hátba vágják, mire ő nem a rendőrséget hívja azonnal, hanem visszaüt, és kialakul egy jó kis kocsmai verekedés, amolyan Rejtő Jenő-i hangulatban.

Drávapiskin nem lennék a tanító néni helyében egy iskolai verekedés során. Viszont szívesen lennék gyerek, és ha valaki megütne, úgy neki mennék, amennyire csak bírok, és ha a tanító néni sikoltozva próbálna szétválasztani, flegmán visszaszólnék, de a polgármester bácsi is csak visszaütött a kocsmában.