A magtalanság ellen

Bár az asztalokra alig néhány gabonafajtából készült étel kerül, a világon százezret is meghaladó gabonaféleséget termesztenek. „Számos esetben azonban csak alig egy maroknyi mag maradt azokból a ritka árpa, rizs, vagy búzafajtákból, amelynek az eredete a kőkorszakig nyúlik vissza” – mondta Carey Fowlerm, a Global Crop Diversity Trust (GCDT) képviseletében egy chicagoi konferencián.

A GCDT most a veszélyeztetett fajták összegyűjtésén fáradozik, hogy megőrizzék az utókor számára a növények jellegzetes génállományát. Az ősi fajták jó része ugyan általában gyengébb terméshozamot produkál, ám számos minőségi mutatója és a kártevőkkel, és akár a felmelegedéssel szembeni ellenállóképessége ismét divatba hozhatja azokat. A gabonák jó részét már különböző kutatóállomások eddig is gyűjtötték és rendszerezték, ám ezek a génbankok nem minden esetben elég biztonságosak ahhoz, hogy átvészeljenek mindenféle környezeti csapást vagy éppen emberi mulasztást.

A GCDT most 46 ország 49 génbankjával együttműködve óvja a veszélyeztetett gabonákat, amelyek számát 53 ezer és 100 ezer közé teszik. A program a kenyérgabonák mellett a banán, a jamszgyökér, a burgonya, a csicseri borsó, a tehénborsó, a kókuszdió,a kenyérfa,és a kukorica fajtáira is kiterjed.

A megőrzést egy hármas rendszer hivatott biztosítani, az első kategóriában az adott ország génbankjaiban tárolják a szemeket, a második kategóriában már a nemzetközi szabványoknak megfelelő laboratóriumok felelnek a megőrzésért. A leginkább veszélyeztetett fajták azonban sci-fibe illő védelmet kapnak. A tervek szerint Norvégiában egy, az Északi-sark közelében lévő barlangban fagyasztják le a magvakat, hogy azok akár 200 évig is épségben maradjanak, ha üzemzavar miatt leállnának a hűtőberendezések.

A régi fajtákat itthon is gyűjtik és vizsgálják fajtabélyegeiket. Az elfeledett tájfajták általában már csak eredeti termőhelyeikről kiszorulva, parlagokon, egyéb elhagyott területeken, vagy idős gazdák kertjeiben lelhetőek fel. Korábban a magyarság is számos lisztet adó növényt használt, így a termesztésbe vonták a pohánkát, a tönkölyt, az alakort vagy a réti harmatkását is.