Kína megint éhezni fog?

A 960 millió hektárnyi területéből ma 360 millió hektáron pusztul a talaj. Minden kínai folyó területére jellemző e káros folyamat. Csak a Jangce és a Sárga folyó partvidékén évente 150 ezer hektárnyi - egy magyar megyényi - föld omlik a folyókba, s szűnik meg rajta a gazdálkodás.

Évente 4,5 milliárd tonna föld válik a víz martalékává, és erről nem a természet, hanem az ember tehet. Oly mértékben zsarolják ki a földet a kínai parasztok, illetve akkora területeken folyik bányászat, irtják ki az erdőket és pusztákat, hogy legelőket és újabb szántóterületeket vonnak be a kínaiak, hogy nincs megállás.

Kínai számítások szerint 2000-ig 13580 milliárd forint értékű kárt okozott az erózió, ugyanakkor a kormány csupán évente 55 milliárd forintnyi védekezési forrást használ fel a káros hatások ellen. Ebből a pénzből az érintett területek csupán kevesebb mint harmadán lehetett valamiféle erózióellenes tevékenységet megkezdeni.

Pedig Kínának ennie kell. Ehhez minimum 120 millió hektár szántóra van szüksége a világ legnépesebb országának. A vidéki földterületek ésszerűtlen felhasználása okozta gyors urbanizáció az egyik legfőbb oka annak, hogy a talajerózió megfékezését célzó törekvések eredménytelenek voltak. A legnagyobb gátja azonban az erózió elleni védelemnek a kínai kormány: négy hivatal foglalkozik e kérdéssel és nem hajlandóak összehangolni munkájukat és a náluk lévő forrásokat.