Szeretni tíz, nem szeretni ötven

Óránként háromszáz focipályányi terület, évente 17.800 négyzetkilométer - ennyi tűnik el folyamatosan az indonéz erdőkből. A letarolt területeken az eróziónak köszönhetően gyakoribb az áradás, és a földek intenzív használata miatt csökken a termőképesség. Nem csoda, hogy a főleg mezőgazdaságból élő Garut térség hivatalos szervei úgy érezték, lépniük kell. Így indult el az az állami kezdeményezés, melynek eredményeként az esküvők megszokott rítusává válhat a faültetés.

Összesen 50 millió fára lehet szükség, hogy Garut térségében helyrehozzák a túltermelés okozta károkat, s ez még nem is a legrosszabb helyzetben lévő tartomány. Az államnak nincs pénze arra, hogy egy ekkora horderejű beruházást saját zsebből fizessen, ehelyett úgy döntöttek, inkább egy új népszokást próbálnak meg bevezetni, és arra kérik a házasodó párokat, gazdagítsák tíz fával az ország földjét és levegőjét. Néhány facsemetét gyakran a szertartás keretében ültetnek el a szerelmesek, míg másokkal saját kertjüket népesítik be. A program ugyanakkor előrelátó módon a tönkrement házasságokra is gondolt: ha elválnak, az egykor boldog pároknak ötven fával kell fizetniük azért, hogy ígéretüket megszegve nem tartottak ki egymás mellett.

Bár a kívánatos famennyiség eléréséhez szükséges egymillió válást vagy ötmillió házasságot hosszú-hosszú évek szeretete és veszekedései termelhetik csak ki, a kezdeményezés mindenképp becsülendő. A nálunk is élő régi szokás, mely szerint fát ültetnek, ha a családban gyermek születik, szépen kiegészülhetne egy hasonló hagyománnyal akár Magyarországon is - kertet babám, ha szeretsz, de erdőt, ha nem szeretsz!