Nyelvet ölt a mérleg?

Márpedig, aki tartani akarja a testsúlyát, annak rendszeresen mérlegelnie kell. De azt is tudni kell, hogy a mérlegen megjelenő szám még nem minden. Még ha soknak tűnik is, nem biztos, hogy mindent elárul!

Amikor nem árt odafigyelni
A szabadságok, a nagy közös ünnepek vagy a kisebb, de fontos családi összejövetelek bizony nyomot hagynak többségünk derékbőségén. Szűkebb a nadrág, jobban dudorodnak a hurkák itt-ott. Magunknak köszönhetjük, vita nincs, de túl sokáig nem lenne szabad fenntartani ezt az állapotot. Fogyni kellene, ami egyáltalán nem olyan egyszerű, ezt tudjuk. A rideg valóság az, hogy sokkal könnyebb hízni, mint néhány dekától megszabadulni. Ausztrál tudósok szerint az átlagember súlya naponta egy grammal gyarapodik, ami persze láthatatlan, hiszen a testsúly - normális esetben is - a nap folyamán ingadozik egy-két kilogrammot. Ez a folyadékháztartás változásának és annak köszönhető, hogy aznap éppen mennyit és mit ettünk. Ezért célszerű inkább reggel mérni, mint estefelé, ugyanis a reggeli érték mindig kevesebb.

Szóval a napi egy gramm súlygyarapodás első hallásra nevetségesen kevés, de ha nem figyelünk oda, a sok egy grammocska 10 év alatt 3 kiló pluszt jelent még annak is, aki egyáltalán nem hajlamos hízásra, sőt kifejezetten vékony. A többiek tudják, rájuk más szabályok vonatkoznak, ezt a három kiló pluszt akár egy hét alatt is képesek produkálni.

A kritikus tömeg
A többség súlya, de főként a nőké, a ciklusuk függvényében is ingadozik. De a fő kérdés nem elsősorban maga a szám, hanem az, hogy a testsúly az optimális tartományban van-e. Erre találták ki a kutatók a Body Mass Index szerinti mérést (BMI). A BMI a testmagasságot, és jobb kalkulátorok esetében az életkort is számításba veszi. Ami örömteli: mutat némi toleranciát, hiszen egy 167 cm-es nőnek tulajdonképpen normális lehet a súlya, ha 55 kg, és akkor is, ha 71 kg. Nyilván a fiatalabbaknak az alsó érték az optimálisabb, de a kor előrehaladtával már a felső érték is jónak számít, illetve fogyókúra során azt kellene megcélozni.

A testsúllyal kapcsolatos egészségügyi problémák kockázata általában akkor alacsony, amikor a BMI értéke 20 és 25 között van. A kockázat azonban szép lassan nő, ahogy emelkedik az index, és elér a túlsúlyos kategóriába (BMI 25–30-ig). A rizikófaktorok száma viszont vészesen nő, ha a BMI értéke 30 felett van.

A 20 alatti BMI, azaz a kis súly is okoz egészségügyi problémákat. Túlzott soványság esetén például megnövekszik a csontritkulás kockázata, a hormonok működése is megváltozhat, és a túl alacsony testsúly is okozhat szív- és érrendszeri problémákat. Tehát meg kell találni az egyensúlyt, azaz a kornak megfelelő optimális testsúlyt. De önmagában a BMI még nem mutatja meg a valós egészségi állapotot. A zsírok elhelyezkedése a testen viszont már jelzi, hogy milyen kockázatokkal kell számolni. A legtöbb kockázatos terület különösen a felsőtesten van, főként a derék körül. Ennek a hastájon szaporodó zsírnak erős kapcsolata van a 2-es típusú cukorbetegséggel, továbbá a szívbetegséggel, a magas vérnyomással és az agyvérzéssel.

De keletkezhetnek epekövek, és 50 feletti nőknél számolni kell a bél, a petefészek, a vese, a méh és a mell esetleges daganatos megbetegedéseivel is. És az sem elhanyagolható, hogy a szellemi hanyatlás és az Alzheimer-kór, illetve az alvászavarok is kapcsolatban vannak a túlsúllyal.

 Térjünk vissza a centihez?
A szakértők között egyre nagyobb az egyetértés abban, hogy egy mérőszalaggal sokkal jobban mérhető és kimutatható mindaz a veszély, amit a túlsúly okozhat. Kutatások szerint a derékbőség mérése pontosabb eredményt ad az egészségi állapotot illetően is. Már csak azért is, mert sok olyan ember van, aki valaha sportolt, tehát erős alapizomzattal rendelkezik, és erre hízott rá a későbbiekben. Az ilyenek testtömege eleve nagyobb, mint azoknak, akik sosem sportoltak és úgy híztak meg. Hiszen ma már köztudott, hogy a zsír könnyebb, mint az izom.

Mi a helyzet a többi hurkával?
A jó hír az, hogy a fenéken, combon keletkező párnácskák közvetlenül nem okoznak egészségügyi problémákat, legfeljebb a farmervásárlás torkollik hisztériába. Körte alakúnak lenni sem feltétlenül ideális, hiszen a túlsúly terheli az ízületeket, különösen a térdet és a bokát.

Derékbőség-magasság arány
Ez is egy hasznos mérőszám, és jól mutatja, mikortól kell odafigyelni a hízásra. A derékbőség értékét el kell osztani a magasság egy méter feletti értékével, és ha az arány 1,5-nél nagyobb, akkor a belső hasi zsír mennyisége már elég nagy ahhoz, hogy komoly, a szív és érrendszer működését befolyásoló veszélyekkel kelljen számolni.

Testzsírszázalék
A test összetételének nevezzük a testsúly megoszlását a test¬zsír és az úgynevezett zsírmentes tömeg, azaz az izomtömeg, a csontok és minden egyéb között. A testkompozíció legegyszerűbb és legolcsóbb, otthon is kivitelezhető meghatározási módja a bőrredők mérése tolómérővel, a test különböző pontjain. Közönséges tolómérőt használjunk, amilyet a műszerészek is alkalmaznak. A mérést legjobb, ha két ember végzi. Az egyik fogja össze a bőrredőt jobb és bal kezének hüvelyk- és mutatóujjával kb. 5 cm távolságban egymástól. A mérő illessze rá a tolómérőt úgy, hogy azok párhuzamosan felfeküdjenek a bőrredőre. Ha szögben eltartjuk, akkor ez hozzáadhat a bőr vastagságához! Annyira nyomjuk csak össze a műszert, hogy az éppen érintse, de ne nyomja össze a bőrredőt! Ez a módszer lényege, mert a többi mérőműszer (rugós, kattintós) 1-2 milliméterrel összepréseli a redőt, és emiatt pontatlanabb, kedvezőbb értéket ad.

A BMI-érték számítása
A testtömegindex kiszámításának képlete:

BMI = testsúly (kg) / magasság2 (m2)

20 alatt: soványságról beszélünk,
20–25: normál tartomány,
25–30: túlsúly,
30–35: mérsékelten elhízott,
35–40: súlyosan elhízott,
40 felett: nagyon súlyosan elhízott.

Mit mutat a mérőszalag?
Hogyan is értékeljük a centivel mért adatokat? Először is mérjük meg a derekunkat a köldök magasságában.
Férfiaknál optimális a 80 cm, 88 cm felett már veszélyei vannak az elhízásnak. Nőknél optimális a 94 cm, 102 cm felett már veszélyei vannak az elhízásnak.

Az orvos véleménye a testtömegről
A túlsúly és az elhízás a világ számos országában, így nálunk is egyre növekvő egészségügyi és társadalmi problémát jelent. Magyarország lakosságának 37 százaléka túlsúlyos, és 23 százaléka elhízott, azaz minden második ember testsúlyproblémákkal küzd. A túlsúly és az elhízás sok betegség kialakulásának kockázatát növeli. Ilyen többek között a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek. A túlsúly és az elhízás a mindennapi életre is kihat. Gyakoribb a légszomj, az izzadás, az álmatlanság, a napközbeni aluszékonyság, nehezebb a lépcsőn járás. A túlsúlyos és elhízott embereket a társadalom is nehezebben fogadja el, az önértékelésükkel is általában gond van.

A WHO adatai szerint az elhízás a dohányzást követő második legfontosabb, megelőzhető kockázati tényező, amely a lakosság halálozási arányát rontja. Minden szervezetnek alapvetően szüksége van a zsírra. A gondot az okozza, ha túl sok van belőle. Egészséges férfiakban a zsír aránya a testtömeg 25 százaléka, nők esetében 30 százaléka.

A túlsúly és az elhízás meghatározása a testtömegindex (Body Mass Index, BMI) alapján történik. A testtömegindex olyan statisztikai mérés, amely az egyén testsúlyát veti össze a testmagassággal [BMI = testsúly (kg)/magasság (m) négyzete]. Ez az érték tehát nem a test aktuális zsírtartalmát határozza meg, hanem ennek a segítségével megbecsülhető a magasság függvényében az egészséges és az ideális testsúly, és az attól való eltérés. A szakirodalomban először a XIX. században említik a BMI-t, de a testtömegindex kifejezést csak 1972-ben írták le.

A testtömegindexet másként használják a gyermekek esetében. A kiszámolási mód azonos a felnőtteknél használatos BMI-vel, de a kapott értéket össze kell vetni az azonos korú és nemű gyermekek értékeivel, egy percentilis grafikon segítségével. A sportolók esetében sem igazán alkalmazható egyszerűen a testtömegindex fenti számolása. A sportolók egy része ezen számolás alapján túlsúlyosnak vagy elhízottnak számítana, holott csak arról van szó, hogy az izom sűrűsége nagyobb, mint a zsíré, ezért esetükben más mérési technikák alkalmazása javasolt (pl. testzsírmérés).