Mi a boldogság kulcsa?

Leginkább sok-sok apró, a mindennapjainkat megszépítő élmény felfedezésével és elfogadásával tehetjük szebbé az életünket – vélik a lélekgyógyászok. Ahányan csak vagyunk e földkerekségen, annyiféleképpen éljük meg a békesség állapotát.

A boldogságkeresés első „parancsolata” viszont közös: szeressük és fogadjuk el önmagunkat, vállaljuk a felelősséget testi-lelki cselekedeteinkért. Aki nem táplál haragot, gyűlöletet, ellenséges érzéseket, elengedi a félelmeit és rossz érzéseit, az nyitottá válik az itt és a most élményére. Bármilyen lehangoló, gyötrelmes, kínkeserves állapotból talpra állva a korábbinál boldogabbak és elégedettebbek leszünk, mert magasabb szintre jutottunk, s ebből újabb erőt meríthetünk.

Anthony de Mello indiai származású amerikai jezsuista szerzetes és pszichoterapeuta írja: „Mit tehetsz azért, hogy boldog légy? Semmit. Hogy miért? Azon egyszerű oknál fogva, mert már most boldog vagy. Miért nem érzed? Mert az agyad állandóan boldogtalanságot kreál. Mi okozza a boldogtalanságot? Keresd meg az okát, nézz mélyen a szemébe, közben ne sajnáld magad, légy bátor. Önmagától eltűnik majd. Ne feledkezz meg arról sem, hogy feltétel nélküli ragaszkodásaidat is el kell engedned. A ragaszkodásnak az a tragédiája, hogy ha nem sikerül a tárgyát megszerezni, akkor boldogtalanságot okoz. De, ha sikerül megszerezni, akkor sem boldogít, csak gyönyört ad, amit hamarosan a kimerültség követ, amivel állandósul az aggodalom, hogy elveszítheted ragaszkodásod tárgyát. Te döntesz, melyik utat választod!”

A jelenben élve minden megváltoztatható, s máris megélhetjük a boldogság apró pillanatait. Örüljünk a kedves szónak, bíztató mondatnak, jó hírnek, szál virágnak, naplementének, ölelésnek. Élvezzük a zenét, napsütést, madárcsivitelést. Az odaadás, a feltétel nélküli szeretet mély ellazuláshoz vezet, s akkor megszűnik a harc, megleljük belső békénket. Ez lehet a boldogság kulcsa...