Federer is emberből van…

Ám kit érdekelt az akkor, a svájci fiú azokban az években a futottak még kategóriájába tartozott. Mesélték róla, hogy állandóan dühöngött, egyszerűen képtelen volt uralkodni magán. De fokozatosan megtanult viselkedni. Mi, nézők már csak egy mosolygós, rendkívül udvarias és sportszerű embert ismerhettünk meg személyében. Mivel a nemzetközi sportélet nem dúskál igazán jó tulajdonságú sportemberekben, ő lett a példakép. Mellesleg hosszú évekig ő uralta a teniszt is.

Az idén viszont már az is kiderült róla, hogy ismét nem tökéletesen ura az érzelmeinek. Ggondoljunk csak a Austral Open döntőjére, amikor az eredményhirdetés közben váratlanul elsírta magát a vereség miatt. A miami elődöntőig teljesen sima volt az útja, kifejezetten jól játszott, s miután Nadal váratlanul kiesett, mumusától is végre megszabadult.

S jött a Djokovics elleni elődöntő. Az első szettben már 5:1-re vezetett, talán már a döntőben érezhette magát, ám ekkor elkezdett hibázni. A játszmát ugyan még megnyerte, de ami ezután következett, az minden képzeletet felülmúlt. A kavargó szélben – amit svájci köztudottan nem kedvel – össze-vissza ütötte a labdát, hol hosszúra, hol szélesre. Nyolc gémet veszített zsinórban, s amikor egy tuti labdát bevágott a hálóba, ütőjét úgy csapta a földhöz, hogy valószínűleg Safin is megirigyelhette volna a mozdulatot. Az összetört ütő sokáig hevert árván a tenisztáskája közelében…

A sajtótájékoztatón Roger Federer azt mondta: nagyon dühös volt önmagára. Ne ítéljük el érte, elvégre ő is csak emberből van...