Kamaszszelídítő vacsorák

A kamasz lázad, mert semmi sem jó úgy, ahogy az „ősök” csinálják. (De hogy hogyan lehetne másképp, arról legföljebb valami homályos fogalma van.) A kamasz kikéri magának, ha valamire figyelmeztetik, hogy ő már tudja. (Pedig dehogy tudja!) A kamasz elzárkózik, elvonul, mert nincs az az ember, aki az ő problémáit megértené, arra megoldást találna. (Mert úgy gondolja: amivel ő küzd és amit most átél, az rajta kívül még senki mással nem esett meg ezen  a világon.)

Kétségtelen, a kamaszkor küzdelmes időszak. Küzdelem a hormonokkal, amelyek a testet-lelket átformálják, küzdelem a világgal, hogy abban megtalálják a helyüket, küzdelem (vita) a szülőkkel, akik gyakran a meg nem értő, kicsinyes rendfenntartók szerepében tűnnek föl előttük. Sajnos nem sok olyan családi „fórum” létezik, ahol az ellenálló-szembenálló-elforduló kamaszt meg lehet nyitni, szóra lehet bírni. A közös étkezések például ilyenek; minden ilyen együttlét egy lehetőség a kamaszok megszelídítésére. Különösen is a vacsorák, ahol a nap végén, amikor már nincs semmi sürgető tennivaló, idő is inkább adódik nemcsak a problémák felvetésére, de egy-egy komoly és fontos kérdés közös tisztázására is. Persze ez sem megy magától, a közös eszmecserét rendszerint a szülőknek kell generálni, ami, rápillantva a jóízűen falatozó, hallgatag „nagy laklikra”, nem lehet megoldhatatlan föladat. Egy-egy derűs, érdekes történet „földobásával” könnyen elfeledkezik ellenálló önmagáról a kamasz, és beszélni kezd. Amiből – ügyes szülői moderátori közreműködéssel – akár élményszerű eszmecsere is kikerekedhet. De ha „csak” egy jó hangulatban eltöltött közös étkezés lesz a dologból, már az is nagy nyereség.

S hogy milyen tényszerű és számszerű előnyök származnak-származhatnak az ilyen közös családi alkalmakból a kamaszok számára, erre nézve a „Minden közös étkezés egy lehetőség…” című nagyszabású kutatás eredményei szólnak, amelyet 15 országban, 7500 megkérdezett részvételével készítettek. A fölmérésben részvevők döntő többsége szerint azok a gyerekek, akik rendszeresen együtt étkeznek a családjukkal, jobb kapcsolatokat ápolnak a családtagjaikkal, és – a válaszadók 85 százaléka szerint – könnyebben tudnak beszélni a gondjaikról is, mint azok, akik rendre nem vesznek részt közös étkezéseken. A megkérdezettek mintegy fele pedig úgy látja: a családjukkal rendszeresen egy asztalhoz ülő kamaszokra nézve az alkohol és a drogok kisebb veszélyt jelentenek, mint azokra, akiknek éltéből hiányoznak a közös étkezések.