Zseniképzők vagy játszóházak?

Színes lábnyomokon lépdelnek körbe éppen a kétévesek a szobában, mikor benyitok. Egy színes alagúton bújnak át aztán, később egy sátorban „labdafürdőt” vesznek. Két nyugis kislány és egy mozgékony fiú ikerpár alkotja a csoportot, no meg az anyukák. Angyal Julianna, az egri Gekko gyógypedagógus vezetője később a szőnyegre ülteti a kicsiket: ezüstpapírba göngyölt kockákat, korongokat, golyókat tapogatnak, majd bontogatják a csomagokat. Játékokat varázsolnak elő egy zsákból. A fiúk életrevalóak, igyekeznek minél több tárgyat begyűjteni maguknak, a kislányok meg engedékenyen rájuk hagyják.

Amelyik apróság megunja a dolgot, felpattan, és más érdekesség után néz. Az ikrek például a lakkozott körmömet tanulmányozzák, és hangosan kérdezősködnek. Gyorsan zsebre dugom a kezem. Később engedik szelíden visszaterelni magukat az irányított játékba. Lelkesen énekelnek, hogy a végén elfújhassák a gyertyát.

A foglalkozás után a szülők egy lapot kapnak, amin feketén-fehéren olvasható, miben fejlesztették aznap a gyereket. Házi feladat is dukál, az előbbiekhez hasonló, otthonra ajánlott gyakorlattal.

Kik jönnek a Gekkóba? Angyal Julianna szerint akadnak koraszülöttek, akiket azért hoznak, hogy nagyobb eséllyel érjék utol a kortársaikat. Az egri játszóházban a legkisebb gyerek kilenc hónapos, a legidősebb 14 éves. Az óvodásokat többnyire azért íratják be, hogy majd könnyebben vegyék az iskolai akadályokat, a nagyobbakat meg azért, hogy jobban tanuljanak. Állítólag akad diák, aki egy egész jegyet is javít a fejlesztés hatására. Néha ugyanis az a kudarc oka, hogy az olvasáshoz, íráshoz szükséges részképességek zavart szenvedtek. Először tehát kikérdezik a szülőket, milyen volt a kicsi mozgásfejlődése. Ha ugyanis nem kúszott-mászott, az később tanulási problémaként köszönhet vissza. A gyógypedagógusok dolga, hogy megtalálják azt a pontot, ahol még jól működtek a képességek, és újraépítsék a fejlődés folyamatát.

– Csak arra figyeltünk fel, hogy beszélünk hozzá, a gyerek meg rá se hederít. Leültettem „büntibe”, és mire odanéztem, már nem volt sehol – meséli az egyik anyuka, Göncziné Szánthó Enikő. A kisfia eközben épp „lazít” a Gekko-óra után, száguldozik az előtérben, nincs kedve cipőt húzni. Péter nemsokára hároméves lesz. Enikő, aki évekig tanárként dolgozott, azért hozta ide a fiút, hogy egy kis feladattudatot tanuljon – és valóban sokat fejlődött. A családban akad hiperaktív gyerkőc, és attól tartottak, Péternek is gondja lenne majd az iskolában. Mikor kicsi volt, egyáltalán nem mászott, és az egyensúlyérzéke máig nem az igazi. Motorozni például nem szeret. Egy dolog viszont órákig leköti a lelkészcsalád csemetéjét: a Magyar népmesék-sorozat bevezető zenéjét egymás után 72-szer is meghallgatja. Felvették hát neki lemezre egymás után sokszor, és azzal órákig elvan.

– Ártani biztos nem ártunk Péternek a játszóházzal. És ha megtehetjük, miért ne segítsünk neki? – kérdez vissza az anyuka.

A fejlesztő játszóházak témája nagy vitákat gerjeszt. Lássuk az érveket!

A lélekgyógyászok némelyike, például Vekerdy Tamás szerint, a túl korai fejlesztés megzavarja a csemete szabad, örömteli játékát, érzelmi biztonságérzetét. Eszerint 6-7 éves kor előtt semmi szükség rá, hogy tanulással terheljék a gyereket. A túlzott elvárások, a túl korán diktált feladatok feszültséget, figyelemzavart válthatnak ki, és a túlterhelés ellen daccal védekeznek a kicsik.

A kispénzű szülők meg attól tartanak, hogy mivel nekik nem telik különórákra, fizetős játszóházra, a porontyuk már az óvodában lemarad a tehetős családok trónörökösei mögött. Arról nem is beszélve, hogy azok az ingerszegény környezetből származó, hátrányos helyzetben élő nebulók, akikre valóban ráférne a gyógypedagógus segítsége, sokszor még az iskolában se jutnak ahhoz hozzá.

A gekkósok viszont azzal érvelnek, hogy a fejlesztőpedagógia az egészséges nebulókkal is csodát tehet. Ez nem zseniképző, mondják, ahol kétballábas matektudorokat vagy izomagyú sportbajnokokat képeznek. Állítják azonban, hogy a heti 1-2 óra irányított játék néha ugrásszerű fejlődésre készteti a gyerekeket. Ónodi Csilla gyógypedagógus szerint olyan fejlesztésről van szó, amely később már soha nem pótolható. Idegélettani tény ugyanis, hogy az agy érési folyamatai döntően hatéves korig lezárulnak.

Sok mindent megértünk hát, ha tudjuk: a világhírű sakkozó Polgár lányok szülei is gyógypedagógusok...