Okosan játszani, játszva okosodni

A testi, illetve mozgásfejlődést mutató lépcsőfokok mellett legalább annyira fontos a játék, a beszéd és a megismerő tevékenység fejlődése. A súlygyarapodás megnyugtató lehet, de nem ad választ arra, hogy a kicsi önmagához képest hogyan változik, milyen a kapcsolata a külvilággal, hogyan reagál a különböző ingerekre, hogyan kommunikál a gondozójával.

Figyeljünk az anyai megérzésekre!
Ha baj van, és valami hátráltatja a kicsi mentális fejlődését, legfontosabb a mielőbbi felismerés, hogy hamar szakemberhez kerüljön a gyermek, megtörténjen a teljes körű kivizsgálása – hogy a sérülés természetét megállapíthassák, esetleg más betegség meglétét kizárhassák –, és legalább ennyire alapvető a szülők együttműködése a gyógypedagógussal, a fejlesztő szakemberrel.

Lehet-e játszani egy néhány hónapos kisbabával?Hát hogyne! És ehhez még drága tárgyakra sincs szükség. Nagyon kicsi korban a keljfeljancsi figurák, a „bökős” labdák, a fekete-fehér kontrasztos bábok nagyon jók. A játékot ne a keze ügyébe helyezzük el, hanem kicsit távolabb, hogy nyújtózkodnia kelljen érte. Egy egészséges kisbaba „küzd”: a játéktárgyak után nyúl, törekszik a megismerésükre, kézzel, szájjal is megérinti, forgatja, nézegeti, „kóstolgatja” őket.

Egyéves korban a játék minőségének lehet jelentősége: megfigyelhető-e tervezett játék a gyermeknél, például, hogy sorba rakja, vödörbe gyűjti, kiborítja a játékokat. Kétéves kor körül: úgymond funkcionálisan játszik a játékokkal, ringatja a babát, tolja az autót. Ezután alakul ki a „mintha”-játék: úgy tesz, mintha megetetné a babát, mintha abban a játéktányérban lenne valami… Ez már a szimbolikus gondolkodás alapja, amelynek kialakulása mérföldkő egy gyermek életében. A későbbi önálló, kitartó játékra való képesség, az őt körülvevő világ iránti érdeklődés csecsemőkorban alapozódik meg.

Ahogy fejlődik, nő a gyermek, úgy bontakozik ki a kíváncsisága, értelme, s próbálja a környezetét megváltoztatni, abban saját cselekedeteinek következményeit kipróbálni. A gyermek megfigyeli a környezetét, ujjával és szájával kitapogatja a tárgyakat, vizsgálja az illatokat, ízeket. A velük született kíváncsiság hajtja a kisbabákat, hogy egyre jobban megismerjék a világ törvényszerűségeit. A saját megfigyeléseik, valamint a felnőttek és más gyerekek válaszai idővel egységes képpé állnak össze. A természet anyagainak, azok változásainak megfigyelése, a gyermek saját szenzoros tapasztalatgyűjtése egyrészt élmény- és örömforrás, másrészt a gondolkodási működések fejlesztését is elősegíti. A 3-4 éves korosztálynál nagyon fontos a funkcióöröm: a gyermek megfogja, tapintja a különféle anyagokat, rakosgatja, illesztgeti azokat, kezével szórja a magokat, csippentgeti a terméseket, locsolja a vizet, közben rengeteg multiszenzoros élmény éri, ami integratív hatású, és jó alapot ad mind a motoros, mind a kognitív funkciók fejlődéséhez.

Az a fontos, hogy együtt játsszanak, és ezek az együttlétek örömet adjanak az anyának és a gyermeknek egyaránt. Ha nem az elvégzendő dolgainkra gondolunk, míg a gyermekünkkel sétálunk, és nem nógatjuk türelmetlenül, hogy siessen, hanem rácsodálkozunk, mennyi kíváncsiság, tudásvágy és magyarázatkeresés van már az egy-két éves gyermekben is, egészen másként élhetik majd meg, felnőtten is, a hétköznapjaikat.

Példajátékok csecsemőkorban a megismerő funkciók és a kommunikáció fejlesztésére
– Különböző fajtájú anyagok között – rizs, lencse, golyó, gesztenye, kukoricaszemek, bab stb. – turkáltassuk a gyermeket. El lehet dugni valami játékot a tálba úgy, hogy lássa, hogy eldugtuk, majd biztassuk arra, hogy keresse meg.
– Különböző tárgyak ki-be rakása átlátszó, nagy fűszertartóba.
– Könyvből vagy építőkockából épített alagúton a kisautó áttolása.
– Képeskönyv egyszerű képeit nézegessék meg, majd sorolják fel, mit láttak (állatok, környezeti tárgyak képeivel).
– Rakjanak ki egy vonatot építőkockából, majd biztassák a gyermeket arra, hogy ő is csináljon ugyanilyet. Először a vízszintes építkezés utánzása a fontos, azután az, hogy megfelelő hosszúságú legyen. Utasokat (babákat, állatokat) is tehetnek rá.
– Gördeszkán hason fekve húzni. Meg kell várni, hogy a gyermek indítsa a mozgást úgy, hogy a karja behajlításával mozgásba hozza magát.
– Nagy, lapos tálba (tepsibe) lisztet tegyenek vékonyan, abba ujjal rajzolás, majd tenyérrel elkenés.
– Ujjfestékkel maszatolás nagyméretű papíron.
– Buborékfújás, majd zárják be a dobozt és várják a reakciót. Amint a gyermek bármi jelzést ad a folytatásra, meg kell kérdezni: még?, s akkor ismételjék el a játékot. Igyekezni kell a tekintetkontaktust is kiváltani a még? kérdés alatt.
– Választás: öltözködéskor, játék során vagy evéskor két tárgy felmutatása és megnevezése, a választás provokálása. Nagyon hangsúlyosan kell kérdezni. Színeket még nem tanítunk!
– Autók és állatok hangjának utánzása a játék során, a felnőtt „megy a játékkal” és utánozza a hangját, majd megáll és ránéz a gyermekre – feszültség –, ez segít a gyermeknek, hogy „átvegye” a szót, és beinduljon az utánzás (hangutánzás).

Dr. Altmann Anna
gyermekneurológus, Dr. Rose Medical Center

Forrás: Diéta és Fitnesz