Boldó és Bencó 16.

A mi életünkben beigazolódott az a bölcsesség, ha két napra utazol egy gyerekkel, akkor három hétre való holmi van nálad, mert minden eshetőségre fel kell készülni. Fél óra alatt 20 fokot zuhanhat vagy emelkedhet a hőmérséklet, percenként eleshet a gyerek, esetleg menthetetlenül leeszi magát. Alvópárna, alvótakaró, alvó állat, bili, gyógyszerek, kötszerek, nélkülözhetetlen kellékek sora. És a porszívó is, Boldi örökös náthája és orrmandula betegsége óta ez már-már fóbia nálunk. Porszívó nélkül egy lépést sem.

Ma már azt gondolom, egy nő addig pakol, amíg van hely az autóban. Nagyapám javasolta egyszer, vegyünk kisbuszt, de Lacit már a gondolattól is kirázta a hideg. Ha utazunk valahová, ő csak serpaként aposztrofálja magát. Szegény ember, a hatvanadik szatyornál megadja magát. És itt jön a kulturáltság, mármint ami a pakolást illeti.

Van egy hatalmas bőröndünk, amibe elméletileg mindent bele tudnék rámolni, de mióta megjártuk vele Barcelonát, és Laci sérvet kapott, azóta látni sem bírja a táskatervezők eme remek produktumát. Cirka 30 kilogramm, üresen. Következnek az utazótáskák színesebbnél színesebb darabjai, a prímet egy lila példány viszi. Ezt azért vettem, ha repülőút során elveszne, biztosan előkerül, mert az egész univerzumban nincs több ilyen randa példány. (Az élet engem igazolt, egyik utam során elveszett, és csak az én táskám került meg.)

De hát ebbe nem fér bele minden, ezért jönnek a kisebb darabok, a válltáskák, a pelenkázó táska és a kosár. Laci ettől is idegbajt kap, szerinte a kosár füle támadás az autóval utazó emberiség ellen. Mert az autóban nincs értelme a fülnek, csak a helyet foglalja, nem lehet tőle pakolni. De a kosár nélkülözhetetlen, mert a mi gyerekeink végigeszik az utat, akkor is, ha csak tíz percet ülnek a járgányban. Hiába indulunk útra reggeli vagy ebéd után, ahogy felbőg a motor, Bencó megszólal: „keket”, vagyis kekszet kér. Boldónak is rögvest megjön az étvágya, és kulináris élvezetekben nincs hiány: katonákra vágott őszibarack, kis pohárkákban; hosszabb út esetén szendvics, tea, müzli, alma, banán, morzsálódó nápolyi és keksz.
Én csak fészkelődöm az első ülésen, mert a lábam nem fér el a kosártól, a gyerekek lába alatt a pelenkázó táska és nejlonszatyrok sokasága, mert valami mindig kimarad a táskákból. Legalább háromszor rohanok vissza a házba, és tuszkolok újabb műanyag szatyrot az autóba. És valami mégis mindig otthon marad. Laci ilyenkor a fejéhez kap, és elhatározza, legközelebb üres csomagtartóval indulunk.
Aztán picit oldalra hajtja a fejét, amikor Boldó ordít, hogy a műanyag motor és a homokozó szettet már megint otthon hagytuk!