Ki nevel a végén?

Akinek nem inge, ne vegye magára – ezzel toldotta meg fenti, sarkos véleményét nemrég debreceni „rendelésén” a bevállalós pszichológus. Szerinte ugyanis azok a csemeték, akik már kisdedkoruktól néma szemlélőként végigkövetik szüleik otthoni csetepatéját, hazug viszonyát, egymás megalázását, semmi jóra nem számíthatnak önálló életük, párkapcsolatuk során.

Dr. Csernus Imre leplezetlen őszinteséggel szegezte kérdését hallgatóságának: „Mióta él boldogtalan párkapcsolatban? Miért tűri a megaláztatást a társától? Miért nem tud felnézni a párjára, és erről miért nem beszélgetnek? Miért elégszenek meg a látszatmegoldásokkal? Miért hazudnak egymásnak?” A szakember szerint a szülők álságos, képmutató, hazug játszmája nemcsak a gyermekek életét bélyegzi meg, de a felnőttekét is, komoly önértékelési zavarokat, testi-lelki betegséget előidézve. A gyermek pedig mindennek szem- és fültanúja, s egy idő után – a szülők nagy meglepetésére – hiába próbálják őt szép szóval nevelni, a minta már előtte van. Beleivódik a személyiségébe, és gyakorta kiábrándulva fordul el a saját anyjától, apjától. Hiteltelenné válik a szó, a követelés, a kérés, ha nincs mellette valódi példamutatás, szerető gondoskodás és figyelem. Mert a gyerek mintákat tanul, utánoz, példákat követ.

Csernus doktor kiemelte az önbizalom fontosságát, ami azt jelenti, hogy az ember jól megfontolva bele mer menni olyan kihívásokba, amiktől fél. Ez erősíti a személyiséget – nem pedig a megfutamodás –, és újabb erőt ad a későbbi megmérettetésekhez. Ha viszont gyáva az apa, nincs önálló véleménye, nem tölti be a családfői szerepet, netán iszik, és mellette egy besavanyodott, veszekedős, szeretetlen vagy épp elnyomott, lelki fájdalmaktól szenvedő feleség áll, ez a negatív családmodell, a gyávaság marad a gyermek emlékezetében.

Mindennél fontosabb, hogy saját magunkat szeressük és elfogadjuk, ezenkívül követhetően, őszintén rendezzük konfliktusainkat. Ha ezt látja az utód, felnéz a szüleire. Ha hazugságban él, hiába lesznek gondjai serdülőkorában vagy később, sosem fog tanácsot kérni gyenge személyiségű szüleitől. Igaz, a veszély ennél nagyobb, mivel a problémáit maga sem tudja megoldani, és egy idő után ő is, akárcsak a szülei, önbizalomhiánnyal küszködik majd. A pszichiáter szerint az így cseperedő fiatalok alkotják a jövő elveszett generációját.

Nem túl bíztató jövőkép.