Nem diszkóba, játszótérre való

Akár jól sikerültnek is mondhatnánk a formát, hiszen vidám kis konténert faragtak az olaszok a mini teherautóból. Egyedül az eleje szokatlan: a hatalmas első túlnyúlás keveseknek tetszik, de állítólag a gyalogosvédelemben sokat számít. (Ez szerencsére nem derült ki a tesztelés alatt.) Hosszabbnak tűnik, mint amekkora: hossza a négy métert sem éri el a, magassága és szélessége pedig megegyezik. Szép részlet a hátulján végigfutó fekete csík és a tetőkorlát is. Az összhatás vidám, fiatalos, gyerekülést és egy rakás játékot képzelünk a hátsó ülésekre.

Kopogós műanyagok és teherautósan magas üléspozíció fogad a beltérben. Az ülést felfelé állítva, olyan magasságig sikerült eljutni, ahonnan még az ötévesek is elvezetnék – feltéve, ha elérnék a pedálokat. A feláras multikormány hasznos, de kissé idegenül hat az ipari környezetben. Egyébként mindent könnyű kezelni. Hely van bőven és kellemes a textilek tapintása is, amiből szerencsére az ajtóra is jutott. Nagy trükk a mindkét oldalon megtalálható tolóajtó, ezek hihetetlen módon megkönnyítik a família be- és kiimportálását akár a legszűkebb helyekre is. A csomagtér a családi autótól elvárható szintet nem üti meg, összesen 330 liter. A csomagtérajtó nyitásával gyakorlatilag az egész hátfal felnyílik – ha szorosan mögénk parkol valaki, nem fogjuk tudni kinyitni.

Az 1.3-as Multijet motor már nem újdonság, 75 lóerejével a minimális szintet hozza, amit egy családi autótól elvárunk. Alsó tartományokban borzasztóan nyomatékszegény, örökkévalóságnak tűnik, mire belelendül, de 2000-es fordulat felett tartva azért felvehető vele a forgalom tempója. A kormányt markolva sok mindent nem tudunk meg az útról, és nagyon szintetikus érzésünk van a kanyarokban is, ahol a Qubo kissé hajlamos a dőlésre. Autópályán a szél és a motor kerregése is bezavar. A fogyasztása viszont példás: normál körülmények között, félig városban, félig országúton hajtva, 6 liter alatti érték jött ki!

A fék rendesen fog, talán egy kicsit lehetne jobban is adagolható. A váltó eléggé felülre került: nincs 20 centi a kormány és közte, de kényelmesen kezelhető, bár lehetne pontosabb. A hátramenetet nem mindig akarta bevenni, recsegett, ropogott, ezt a hibát a Fiat igazán kiküszöbölhetné már az új modelljein.

Ismerkedésünk során egyre több meglepő extrát találtam az autóban, például az USB-s hifit, ami nagyon hasznos (kár, hogy nem szól szépen), vagy hangvezérlést, ami „természetesen” nem ért magyarul. Persze ezekért mind felárat kér a Fiat, mint ahogy a tetőkorlátért és a multikormányért is. Akció, mint mindenhol, a Fiatnál is van: a jobban felszerelt dízelért 3,6 millió forintot kérnek, amit különböző konstrukciókkal – hitel, autóbeszámítás tovább csökkenthető.

A márkakereskedésben a Qubo-t mindenki találóan csak Shreknek hívja – van egyénisége, az biztos. A tesztautó színe a hivatalos leírás szerint disco zöld, szerintem viszont a Qubo közelebb van a gyermekjátszótérhez, mint a diszkóhoz: vérbeli családi autó, olyan hibákkal, melyek fölött az ár ismeretében nyugodtan szemet hunyhatunk.

Kattintson bármelyik fotóra és megnyílik a képgalériánk!