Visszaút a kábítószer poklából?

Jóformán már mindent leírtak, elmondtak, amit a témáról tudni érdemes: hogy a kábítószerek rendszeres fogyasztása csökkenti a mentális és fizikai képességeket, és a velük való kereskedelmet a törvény súlyosan bünteti; hogy az anyag kipróbálásától a testi-lelki függőségig ijesztő gyorsasággal lehet eljutni, mert megszűnik az önkontroll, megnyomorodik a személyiség, torzul az én- és a világkép, megpecsételődik a jövő, elvész az egzisztencia, marad a számkivetettség. Hiába! Az ember gyarló. Olykor tiltások, feddések, ésszerű érvek ellen cselekszik.

{p} A tragédiák elkerülésében, a kábítószer elleni küzdelemben döntő fontosságú lehet a kommunikáció. Hogy a drogfüggőség veszélyeiről, borzalmairól őszintén és kendőzetlenül, tabuk nélkül beszéljünk, ahogy ezt riportalanyom is tette. Arra kért, hogy neve maradjon titokban, története úgyis önmagáért beszél.- Azzal ámítottam magam, hogy bármikor abba tudom hagyni - kezdi a beszélgetést rezignált keserűséggel, bűnbánóan a tinédzser fiú. Hamuszürke, kifejezéstelen arca beesett, mély szemgödröket rejt, tekintete ürességtől kong, a távolba réved. Pőrén hagyott karjain mutatja a tűszúrások nyomait, csuklóin a barázdaként futó vágások sebeit, a véraláfutásokat és kék-zöld hegeket. Emberi roncs, aki nemrég útlevelet váltott a pokolba.- Mióta sínylődsz a drog testi-lelki rabságában?- Másfél évvel ezelőtt egy szórakozóhelyen megkínáltak a haverok. Kipróbáltam kíváncsiságból, a buli kedvéért. Diszkódrogok voltak: extasy és speed. Felpörögtem tőlük, oldódtak a gátlásaim, végigtáncoltam az éjszakát, minden csinos csajjal flörtbe bonyolódtam...- Ilyen a falka hatalma! Mi lett volna, ha határozott nemet mondasz a kábítószerekre? Kiközösítettek volna a bandából, mert kiderül rólad, hogy valójában csillapítatlan szeretetéhség munkál benned, és csapnivaló önbizalommal küszködsz?- Kizártak volna a csapatból, az biztos!

{p} Aztán meg nagyszerű érzés volt, hogy így népszerű lehetek, a társaság és a lányok kedvence. Hirtelen rózsaszínűvé változott a világ, magabiztosnak és erősnek éreztem magam, aki nem ismer lehetetlent, legyőzi az akadályokat, mert felülemelkedik saját korlátain. - Szédítő magasságokba repültél, de később tátongó, sötét mélység várt rád! Súlyos árat fizettél az olcsó, könnyű kis sikerekért. Megérte?- Most már tudom, hogy egyáltalán nem. A kábítószerezés ördögi kör, amely derékba töri az embert. Megmérgezi a lelket és elpusztítja a testet. Akkor viszont csak az számított, hogy tartozzak valahova, valakikhez. Érted? Féltem, hogy egyedül maradok.- Tizenévesen a magánytól rettegtél? A családod ebből mennyit vett észre?- Az "őseim" igazi sikeremberek, akik gőzerővel a karrierjükre koncentrálnak, az egzisztenciájukat építik. Nem értek rá velem foglalkozni, ritkán és keveset beszélgettünk. Érzelmek helyett pénzt kaptam, talán túl sokat is. Így mindig bőven tellett anyagra, anélkül, hogy loptam, csaltam vagy hazudtam volna. csak akkor tűnt fel a szüleimnek, hogy baj van, amikor már keményebb drogokkal is kísérleteztem, és szúrtam magam.

{p} A gimiből majdnem kicsaptak, mert rengeteg igazolatlan hiányzásom volt, és bukásra álltam majdnem minden tantárgyból. - Mi volt a szüleid reakciója? Döbbenet, önvád, harag?- Leginkább hárítottak. Egyszerűen nem akarták elhinni, hogy velünk mindez megtörténhet. Hogy az ő egyetlen fiacskájuk, aki némi erőfeszítéssel szép eredményeket érhetne el az életben, most csontsoványan, injekciós tűvel a kezében menetel a vég felé. Azonnal egy méregdrága magánklinikára vitettek. A kezelések hasznosak lehettek volna, ha nem szököm meg kétszer is, újból a kábítószerek világába menekülve. Pokoli kínokat éltem át, majdnem ráment az életem. Hamarosan ismét visszatérek a klinikára, hogy gyógykezeljenek. Ezt az esélyt még meg kell adnom magamnak a felépülésre, egy szebb és boldogabb jövő reményében.- Őszintén drukkolok, hogy talpra tudj állni! De azért ne legyünk naivak! A gyógyulásig még hosszú és rögös út vezet. Most szilárd elhatározásod, hogy végleg felhagysz az önpusztítással, de mi lesz, ha holnap másként gondolod, ha megint felülkerekedik drogszenvedélyed józan eszeden? Áll melletted valaki ebben a kőkemény küzdelemben, aki segítő jobbot nyújt?

{p} - A szüleimmel rendeződött a kapcsolatom. Ez a szörnyűség valahogy összekovácsolt minket. Kár, hogy egy ilyen krízishelyzet kellett annak felfedezéséhez, hogy szeretnek, számíthatok rájuk. Ők erősítik-ápolgatják a lelkem, így én is elhiszem, nincs minden veszve, képes vagyok meggyógyulni.- Ha ennyire bízol benne, biztosan sikerül! Te, aki megjártad a legsötétebb poklokat is, és a gyógyulás útjára léptél, mit üzennél azoknak az olvasóinknak, akik esetleg érintettek a témában? - Hogy soha ne adják fel, mert van remény! Egy drogost visszahozni az életbe óriási küzdelemmel jár. Csak egy módszer van rá, és a lehető leggyengédebb eszköz: a szeretet. Innentől kezdve engedni kell, hogy járja a maga útját, amely remélhetőleg nem tévút. És döntsön, felelősséggel! Droggal, vagy drog nélkül!