Vidám nap törpékkel és törpillákkal

Harminchárom fok az udvaron, a szolgálat épületében tömegelnek a pöttömök. Nyári játszóházat tartanak: olyasmi ez, mint a napközi, csak nem kerül pénzbe. A Röszke környéki tanyákon sok olyan gyermek él, akinek a szülei nem engedhetik meg maguknak, hogy súlyos forintokért táborba küldjék nyaralni a csimotát, a családsegítők ezért pályáztak össze komoly summákat a játszóházra.
- Főleg szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek veszik igénybe ezt a lehetőséget, akik már azért komolyan megdolgoznak, hogy eljárjanak az iskolába - mondja Kovácsné Erika, a szolgálat vezetője. - Valamelyik négy kilométert gyalogol oda és vissza minden áldott nap, télen a hóban, nyáron meg a forró homokban.
Délután az óvoda apró pancsolójában hűtődzködnek a kicsik, délután az udvaron rohangásznak. A házban minden nekik van most berendezve: az a szoba szolgál bázisukként, amelyben máskor az elvált szülők szoktak érvényt szerezni láthatási joguknak. A helyiség biztosan látott már néhány csúnya jelenetet, de most éppen tíz, vidáman cserfelő hat-tíz éves kölök ugrál körül két számítógépet. Az egyik az 1990-es év díjazott modellje, az Amiga, egy családsegítő hozta be gyermekkora komputerét a fiúk energiáinak levezetésére.
A szomszéd szobában a lányok gyöngyöt fűznek, a csocsóasztal körül is masszív a tolongás. A kis Hannával, jól tudjuk, nem lehet bírni, nyúlként iramlik a fényképezőgép előtt, időnként kacéran bevárva a fotóst. Amikor éppen utolérnék, csak akkor startol el, mint akit puskából lőttek ki. Egy kisfiú igyekszik a helyzetet kihasználva fényképezési szakismereteket szerezni, és a kölcsöngéppel profikat is megszégyenítő felvételt készít.
{p}- Úgy néz ki, persze, hogy mi csak ülünk és játszunk a gyerekekkel, de egy ilyen rendezvény is sok szervezést igényel - mondja Erika. - Például nem vihetjük el őket a strandra, mert ahhoz, a közelmúlt balesetei miatt, több felügyelő kellene, mint ahányan mi vagyunk, még ha a tanyagondnokokat magunkhoz számítom, akkor is. Pedig nekik a gyerekek nélkül is állandóan készenlétben kell lenniük, úgy járkálnak itt, mint a fájdalom. Vagy ott van az ebéd: ha valamit főzünk erre a huszonöt gyerekre, az már közétkeztetés, és akkor újabb nagyon komoly feltételeknek kell megfelelni, amire nem vagyunk felkészülve.
Ezért aztán folyamatosan kenődnek a vajas kenyerek, a törpék és törpillák meg cseppet sem hiányolják a strandot. Körbeveszik a pingpongasztalt, és a csavart labda fortélyait igyekeznek ellesni Szabolcstól, egyelőre mérsékelt sikerrel.
- Hosszú évek gyakorlása kell ehhez - nyugtatja a fiúkat az óvodapedagógus.
- Nekem miért nem sikerül? - kérdez vissza a szőke kissrác, akinek a labdái rendre a gyepen landolnak, sajnos az asztal érintése nélkül.
- Mondom, hosszú évek - ismétel Szabolcs, de szerintem nemcsak a fiú a hibás. Én rákenném a szélre, mert az egész erősen fúj...
{p}- Nagyon fontos, hogy a gyerekekkel felnőttek játsszanak és beszélgessenek - mondja Szabolcs. - Mi itt jobban oda tudunk figyelni rájuk, mint az iskolában a tanárok, hiszen nekik főleg arra kell koncentrálniuk, hogy a tananyagot átadják. Én például foci közben kiszúrtam két lúdtalpat is.
De van itt diszlexiás vagy olyan kisgyerek, akinek a beszédfejlődése megkésett. Mindenkivel személyre szólóan foglalkoznak. Láthatólag nagyon várják Picurt, aki holnap érkezik. Ő a legkisebb, még csak ötéves, ezért még több odafigyelést igényel.
- Holnap majd arra is ügyelni kell, hogy délben Picur fejét letegyük a szivacsra - emlékezteti magát Erika, és a hangjából érezni: egy csöppet sem bánja, csak itt lenne már az a kis huncut!
Időközben egy csoport az Amigán leküzdötte a páncélautóval henteskedő ámokfutót, egy tízévesforma legény pedig végzett az űrből érkező aszteroidákkal. Hanna a barátnőivel Barbie-babákat mászat a fára, majd visítva kacérkodik a fotóssal, aki láthatólag visszatért boldog gyermekkorába, és, ordas majompofákat vágva, felváltva udvarol és fényképez. A szőke kissrác megmakacsolta magát a csavart labdával kapcsolatban, és hosszú évek gyakorlását igyekszik egy délután keretében letudni. Jövendő fényképész barátunk nyakában a masinánkkal üldözi az egyik családsegítőt, aki arccal a pingpongütőre borulva igyekszik kivédeni a kis paparazzo öv alatti támadását.
Ezer ágra süt a nap, a kölkök meg futnak, gyöngyöt fűznek, tollasoznak és csivitelnek. Hiszen vakáció van - anyagi és lakhatási körülményekre, korra és nemre való tekintet nélkül...